"Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" Írásos emlékek Vác város múltjából, 1074 -1990 - Váci Történelmi Tár 1. (Vác, 1996)

Írásos emlékek - X. Önkényuralom sztálini mintára (

Eredmény: eddig 367 fizikai és 20 értelmiségi munkavállalónk, összesen tehát 387 munkavállaló van bevonva az egyéni munkaversenybe, ami 64.5 %-t tesz ki. 3. Aktív pártmunkát végzek, a politikai színvonalat továbbra is emelem, résztvéve a párt oktatásban, szemináriumok, vagy pártiskola vezetésével. Eredmény: vezetek két „A Szovjetunió Kommunista ( b ) Pártja története" szemináriumot, hetenként a Bolsevik Párt történetéről tömegelőadást tartok, résztveszek az 5 hónapos marxi-lenini iskolában és végül rendszeresen résztveszek a MDP városi végrehajtó bizottságának ülésein. Kérem Szombati elvtársat munkaversenyünk első részének kiértékelésére és a kiértékelés eredményéről értesítsen engem. Ennek a levélnek a másolatát Kovács elvtársnak is megküldöm. elvtársi üdvözlettel: Gábor J(ózsef) Id(eiglenes) igazgató F PML VO A Váci Kötöttárugyár iratai - Igazgatósági iratok. 1950. április Lénárd Ödön /egyházi magánzárkájában versek szüleinek 1950 márciusában szállítottak át a váci fegyház magánzárka osztályára vagy négyszázadmagammal. A névvel ellentétben, általában három-négy ember került egy zárkába, de én azon kevesek közé tartoztam, akik fokozott „veszélyességük" miatt valójában is egyedül voltak. Tizennégy hónapon át. Ennek semmi konkrét oka nem volt, nem is közöltek ilyet. A koreai háború idejét éltük. Lehet, hogy ezért? Nem dolgoztunk, könyvek, stb. nem voltak. Vagy félév után adtak be egy kézzel hajtott orsózót, amivel a szövőgyárak rossz, sérült csévéinek hulladékanyagát kellett feldolgoznunk. Nem volt veszélyes, mert cséve és üres orsó nem mindig került egyszerre. Viszont teljes hírzárlat alatt álltunk, azt se közölték senkivel, hogy élünk-e még, és hol. Az élelmezés, ruházat és fűtés elképzelhetetlenül alacsony szintet ért el: ezt az éhenhaltak és megőrültek igazolják. Az őrség elgondolásával szemben ilyen körülmények közt az egyedüllét kedvezőbb volt számomra, mint a legtöbb közös zárka lett volna. Hogy egy 2x4 méteres területen egy ember él-e, vagy négy, nem mindegy. Hogy az időnként beadott egyegy vödör vizet a kánikulában egymagam, vagy négyen használjuk-e, nem mindegy. Lehet-e innen egyáltalán kiszabadulni, erről szó sem esett. Ilyen helyzetben a legtöbb ember a maga feszültségével és elkeseredésével csak terhe a másiknak. [...] Kb. az időszak második hónapjában történt, hogy egy hajnalban arra ébredtem fel, hogy valami egyszerű, négysoros versszakaszt mondogatok. Megtanultam, újra elaludtam, s reggel teljes verssé kerekedett ez ki. [...]