"Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" Írásos emlékek Vác város múltjából, 1074 -1990 - Váci Történelmi Tár 1. (Vác, 1996)

Írásos emlékek - VI. A polgári boldogulás évtizedei (1867-1918)

[1872] „...ki meri Váczon meggyőződését szabadon nyilvánítani, a ki nem baloldali?" Nyílt levél Degré Alajos úrhoz [...] Vegyük hát elő pontról pontra, hogy mit mond ön, Degré úr a választóknak? Először is azt mondja: „ Tudom T. Polgártársak, minő csáboknak kell ellentállniok; tudom, sőt hírlapokban is olvastam, hogy ezen rabszolgakereskedők száz forintokat is küldözgetnek egy-egy lélek megvásárlására. Nem rosz üzlet! majd eladják ezrekért. Hát áruczikk, vagy birka a nép? " [...] Miután azonban ön abban látja kedvtelését, ha a pártcsoportosítások szenynyes ruháját a nyilvánosság elé, - a nagyközönség elé hurczolja, és ebbeli botrány viszketegének mindenféle kicsinyes alakokban igyekszik szerezni kielégítést; állunk elébe! és már most megkérdjük Degré úr, hogy hát ama száz, és száz forintok, melyeket Degré úr oly nagy örömére a „csillagon" gyűjtöttek, és osztogattak szét a baloldal vezetői, midőn ön képviselőjelöltül lépett fel, valami szent czélú elemozsina volt? Nem távoztak el részegen falukról behozott választói? Szilágyon és máshol nem sajátkezűleg osztogatta a pénzt? Nem itatják holt részegre Váczon is úton-útfélen a baloldali választókat? Meri ezt tagadni Degré úr? Hát Brinacsek a múltkor nem a baloldali itatásról (mitől ön annyira szörnyűködik) tért oly részegen haza, hogy magát a kövezeten agyonütötte? mit az orvosi látlelet igazol. [...] Gróf Ráday Gedeonnak esze ágában sem volt e kerületben országgyűlési képviselőjelöltül fellépni. De mint a váczi kerület Deákpárti elnöke jelenvén meg Váczon, csak is azért, hogy itt értekezletet tartson, az összegyűlt Deákpárti értekezleti tagok őt az értekezlet alatt, anélkül, hogy efelett előbb tanácskoztak vagy értekeztek volna, önként, magoktól kiáltották ki képviselőjelöltjüknek. Ezt egész Vácz tudja. Ezt hatalmasan be tudjuk bizonyítani. A kormány tehát ebben oly ártatlan, mint maga Ráday Gedeon. Igy tehát ő nem a kormány jelöltje, hanem a mi jelöltünk. Vagy is DeákFerencz pártjának független jelöltje. Ez nagy szó, Degré úr! ezt ön magáról el nem mondhatja; mert ön nem független. Mert még mai napig sem tudja elhatározni, váljon Debreczenből commandíroztassa-e magát, vagy Turinból? [...] Óhajtjuk, miszerint mindenki, bármely párthoz tartozzék is, ki egy félremagyarázhatatlan kulcs szerint [...] hivatalból írassék be a választók díszes sorába; miszerint azt, váljon megilleti-e a szavazat, vagy sem? ő maga ellenőrizhesse. Óhajtjuk ezt azért, hogy elkerültessenek azon kebel és vérlázító esetek, hogy míg ott, hol a baloldali elem van túlsúlyban, minden csőszt, bérest, kukoricza pásztort szavazónak írtak be, kinek alig van néhány krajczárnyi adója; - Váczon pedig, per „ismerjük, - birtokos, - jól van, tessék beírni" ment a dolog, addig a jobboldali községekben 9, mond kilencz forintnál több adót fizető embernek azt mondották a szavazat kitágításának ezen apostolai, hogy ennyi még nem elég, miszerint ők nekik szavazatot adjanak, hanem a reclemátióra utasították. Igen jól tudván, hogy a földmívelő ezen szorgos mun-