"Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" Írásos emlékek Vác város múltjából, 1074 -1990 - Váci Történelmi Tár 1. (Vác, 1996)

Írásos emlékek - I. A székesegyház alapításától a reneszánsz virágkorig (1074 -

testvérét Báthori Istvánt, a törökverőt, dicsérték Miklós szép mozdulatait, valamint szelíd, ékes cicerói nyelvezetét, melyet naponta hallottak. Elismerték szellemi élénkségét, kitartását, derekasságát, becsületességét és őszinte barátságát. Hogy sohasem látni benne a gőgnek, túlbuzgóságnak a jeleit. Hogy díszére és ékességére válik és vált István testvérével együtt őseinek, akik oly kiválóak voltak. Abban az egyben is tudatlanságukban kárhoztatták, hogy a hazai szokásoktól eltérően a királyi palotában olvasgatott, mert jól tudták, milyen lélekkel, milyen lelki szilárdsággal tűrte el versenytársainak és irigyeinek mardosását, míg végül legyőzte őket, és mindig ugyanolyan maradt a gyűlölet tombolása közepette, a sors dühöngő fenyegetéseivel szemben, mint amilyennek jó sorsában látták. Nem mesélem el, milyen bőkezűséggel építette újjá templomát, Itáliából behívott mesteremberekkel és óriási költséggel, hogy a templom és a püspöki palota méltó visszfénye legyen nemes lelkének. De egyet nem hallgatok el. Mikor Magyarországon már két évet töltöttem, meglátogattam Miklóst. Olyan emberséggel fogadott, és úgy tett kedvemre, hogy magam is elcsodálkoztam ezen a vendégszereteten. Ezenkívül mindig buzdított, hogy írjam meg Mátyás király tetteinek történetét, nehogy a nagy király dolgai, melyekkel hazáját dicsővé tette és hímevessé, a feledésbe veszve tespedjenek. Igen tetszett nékem környezetének tiszteletet keltő választékossága: az ő házában állandóan vagy előadnak, vagy tanulnak, vagy énekelnek lantkísérettel, vagy tisztes társalgás járja: ott nem látni henyeséget, lustaságot, időpocsékolást. A gyakori séták a várból a kertekbe, melyeket ő ültetett, és látott el halastavakkal, majd a kertekből a várba föl soha nem esnek derék emberekkel való beszélgetés és könyvek társasága nélkül, úgyhogy az utat észre sem lehet venni a viták hevében. Néhanapján a püspök kikocsizik, hogy felkeresse a szép, napsütötte, szőlőkkel és gyümölcsfákkal beültetett dombok koszorúját; olvasás és vita nélkül ez sohasem esik meg, és jólesik hinni abban, hogy Bacchus e virágzó halmain ott lakoznak Minerva és a múzsák. F Humanista történetírók. Válogatta: Kulcsár Péter. Bp. 1977. 103-105. Magyar Remekírók. Latinból fordította Kardos Tibor. M Galeotto fenti című művét 1484 és 1487 között Itáliában írta. 1503. január 25. Német-Vác városa bizonyságlevelet ad ki Kernnpeis Mátyás szoloeladásáról i, Német-Vác városának ez idó szerinti bírája Neymaister János és a tobbi eskiidt polgárai jeleň oklevelunkkel emlékezetiil adjuk minden egyes, _ mindkét nembéli embereknek, hogy a kôrultekintó Kernnpeis Mátyás eskudtiink jelenlétiink elé járult, bevallást tett és elóadta, miszerint elóttiink ôrôkjogon és visszavonhatatlanul eladott egy bizonyos szólót, mely Vác teriiletén, kôzônségesen a Hermannsgrundon fekszik, mely egy részról kelet felól a Szent Dorottya testvériség, más részról nyugat felól az elórelátó István varga, másként Reidel nevíí lakosunk szólejével határos, minden jog szerint hozzá tartozó haszonvételével és jôvedelmével egyiitt a kóriiltekintô Igelpauch Máte eskudtunknek, társunknak valamint tórvényes feleségének, Margitnak, orôkôseiknek, ôrôkóseik és utódaik tórvényes utódainak, mindenféle ellentmondás nélkiil, hogy e szólót tarthassák, eladhassák, birtokolhassák és bírhassák, ezért tóliik negyven