"Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" Írásos emlékek Vác város múltjából, 1074 -1990 - Váci Történelmi Tár 1. (Vác, 1996)

Írásos emlékek - I. A székesegyház alapításától a reneszánsz virágkorig (1074 -

32 °& f1272. június 13. J Szent Margit csodát tesz halála után ala némely zabo Vacynak varasában, kynek vala neue Benedevk. Ez zabo eztendeug auagy touab mukalkoduan poklossagban jgen nehezen, es nem chak evnen magatvl, de ev hazabelyektevl es oruosoktevl az ev eletytevl auagy eletyrevl keetseg vala. Ez neuolyas beteg ev zy vének tellyes aytatossagaual ev magát ayanlvan zent M a r g y t azzonnak erdemeben, my koron jmmar az ev zarandoksaganak harmad napya volna, egessegnek jo tételéét meg nyere zent Kozma, D e v m y e n n a p y a n, az nagy sokaságnak elevtte, zent M a r g y t azzonnak erdeme mya; az ur Istentevl vevt jo tetelevket meg esmerueen, nagy nyluan való kyaltassal halat ada mendenek teremteenek, dychirueen az vr Istent. F Gombos, Albinus Franciscus: Catalogus fontium históriáé Hungariciae. Bp. 1937. II. kötet. Legújabb átírásában így szól a szöveg: ,, Vala némely szabó Vácnak városában, kinek vala neve Benedek. E szabó esztendeig avagy tovább munkálkodván poklosságban, igen nehezen és nemcsak önnön magától, de házabeliektől és orvosoktól az ő életétől avagy életéről kétség vala. E nyavalyás beteg ő szívének teljes ájtatosságával ő magát ajánló Szent Margit asszonynak érdemébe. Mikor on immár az ő zarándokságának harmadnapja volna, egészségnek jótételét megnyeré, Szent Kozma Dámján napján, a nagy sokaságnak előtte Szent Margit asszonynak érdeme miatt az Úristentől vett jótételeket megismervén, nagy nyilván való kiáltással hálát ada mindeneknek Teremtőjének dicsérvén az Úristent. " In: Árpád kori legendák és intelmek. Bp. 1987. L A Margit legenda első latin nyelvű változatát jéltehetően Marcellus, Margit lelki atyja írta annak halála után, amit kiegészített az 1272-1274 között történt eseményekkel és az 1276-os vizsgálat anyagával. Ez maradt ránk Ráskai Lea szigeti apáca 1510-es fordításában. 1319 Lőrinc püspök megalapítja az Ágoston-rendiek kolostorát i, Lőrinc, az Isten és a római szentszék kegyelméből váci püspök, mindenkinek úgy a jelenben, valamint a jövőben élőknek, akiknek jelen soraink felmutattatnak, üdvöt, mindenek Üdvözítőjében. Ezen levelünk során tudomásul adjuk Krisztusban hívő összes lelkeknek, hogy mi. megvizsgálva és megfontolva azt, hogy Isten minden jóknak jutalmazója, ki a kevesekért a legnagyobbakat, a földiekért az égieket, a mulandókért az örökkévaló dolgokat ajándékozza, mi helyet szenteltünk, adtunk, adományoztunk és egyidejűleg ajándékoztunk kolostor emelésére, annak minden helyiségei részére, szent Jakab apostol tiszteletére, aki iránt kora ifjúságunktól kezdve hódolattal viseltettünk, szent Ágostonról

1 nevezett remete rend Istentől szeretett szerzeteseinek, szentséges atyának, János úrnak, a római egyház püspökének ösztönzéséből és megbízásából, a mi Vác városunkban, ahol az előbb említett kegyességéből lelkileg ez ideig kormányozunk, hogy itt Istennek örökösen buzgó odaadással szolgáljanak; azonban mivel minél csendesebben, annál odaadóbban lehet szolgálni mindenek alkotójának, azért békéjükről és csendjükről a jövőben is gondoskodván, nehogy bármely egyházi vagy világi személy által idők múltával az említett szerzetesek háborgattassanak, vagy valamiben nyugtalaníttassanak, ezért ezen alapítás folyamán a többször említett kolostornak a határait e jelen privilegiális