"Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" Írásos emlékek Vác város múltjából, 1074 -1990 - Váci Történelmi Tár 1. (Vác, 1996)

Írásos emlékek - I. A székesegyház alapításától a reneszánsz virágkorig (1074 -

gat, részben pedig dél felé folyamatosan, egészen Illyricum határáig terjednek. [...] Egész Magyarországot területekre és kerületekre osztják, mivel ezeket megyéknek nevezik, ezért az egész ország megyékre van osztva [...] Tehát ami földet csak birtokoltak a magyar királyok a Dunán túl, az egész - mint ismeretes az általuk később megnövelt országhoz tartozik; kezdjük most a Pest városról elnevezett Pest vármegyével. A Duna mentén található Új-Budával szemben, emiatt nagy híre van, különböző helyekről sokan jönnek ide, és rengeteg élelmiszert hoznak, többségük bort; ezeknek bősége miatt igen gazdag ez a város. [...] Pest megye fölött mintegy száz római mérföldre található Pozsony [...] Pozsony felett van a püspöki székhelyről híres Nyitra megye, amelyet Bars megye követ [...] vele határos Trencsén megye, [...] Innen Hont megyébe jutunk, [...] ezután következik Nógrád megye, amelyet földjének termékenysége miatt kiváltképpen dicsérnek a magyarok, itt található Vác, amely régtől fogva híres város volt, kiváltképpen azért, mert nevét Batontól, a hajdan híres férfitól kapta, aki egykor a pannonok felett uralkodott. [...] F Petrus Ransanus: A magyarok történetének rövid foglalata. Közreadja és fordította: Blazovich László és Sz. Galántai Erzsébet. Bp. 1985. 58, 64, 70-71. L Petrus Ransanus e műve történeti részét - mely Thúróczy krónikájának rövid kivonata 1489 -1490-ben írta, de a földrajzi leírások Ransanus önálló fogalmazványai. [1074] Géza megalapítja a váci székesegyházat - részletek a bécsi Képes Krónikából eghallotta a görög császár Géza herceg emberségét és követeket küldött hozzá, hogy békét és barátságot kössenek; a herceg erre visszabocsátotta neki mind a foglyokat és mindazokat, akik lejöttek a várból. Salamon királyhoz azonban senkit sem küldött a görög király; ezért Salamon királyban mindjobban és jobban felgyúlt az irigység lángja Géza herceg ellen. Vid ispán is szüntelen ösztökélte a királyt, hogy űzze el Géza herceget, és akkor a hercegséget könnyen elveheti tőle [...] Ettől fogva alkalmat keresett, hogy kelepcébe ejtse Géza herceget vagy haddal mehessen rá; de csak tovább alázkodott a király, és a herceget színlelt barátsággal bocsátotta el hercegségébe. [...] Győzelmet nyervén a király, Kotajdnál átkelt a befagyott Tiszán, és megszállt Péter fia házában; ott hallotta meg, hogy Géza találkozott László és Ottó hercegekkel, akik nagyszámú harcossal érkeztek hozzá. A nyomorult Vid ily szavakkal sürgette a királyt: „Seregét minap levertük, főembereit megöltük, őt pedig megfélemlítettük; most szolgáit szedte össze, kaszás parasztjait gyűjtötte egybe, ezekkel vetette magát körül: ezektől ugyan nem kell tartanunk, mert egy pillanat alatt fölfaljuk őket. A cseh csapatot pedig hamarosan halálba küldöm én magam a bácsiakkal; társaink csak hadd pihenjenek addig." [...] A király tehát Vid szavaiban bízván, gyorsan elindult seregével, és csütörtökön megszállt a Rákoson. Géza, László és Ottó hercegek azonban és a mind velük levő magyar sereg Vác táján állapodott meg. Nagy erdőség volt ott, senki sem lakott benne, csak egy Vác nevű, szent életű remete. Erről nevezte el utóbb Géza herceg a várost, amely ott épült. Midőn tehát ez a sereg a szembejövő Salamonra várakozott, egyik reggel a hercegek lóháton tanácskoztak azon a helyen, ahol most Szent Péter apostol kő-