"Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" Írásos emlékek Vác város múltjából, 1074 -1990 - Váci Történelmi Tár 1. (Vác, 1996)

Írásos emlékek - III. Újratelepülés és nagy építkezések - a barokk virágkor (1686 -1848)

hogy jó, és hiba nélkül való munkát ki-ki tegyen az leginyek közül. Kiknek is az ebédet dolgozó nap, valamint eddig bor nélkül adgyák a' mesterek. Vasárnapon is azon képpen mint ennek előtte, még adgyák nékiek a' Mesterek az ebédet, de bor nélkül nem külömben, úgy mind az által, hogy Sátoros ünnepeken is ollyas ebéddel mint Vasárnapokon contentusok legyenek egy icze bort a' mesterek akkor ebédgyekhez adván minden leginyinek. A leginyek ellenben mind Vasárnapi, mind dolgozó napi ebédgyekért 5 kr(ajcár)t fognak füzetni, és magok Kenyérit enni, borát innya. Sátoros ünnepeken ellenben, mellyeken is ebédért sem borért nem fognak füzetni. Kiknek is ezután a' Plobi montokat tartani szabad nem lészen, de ugy hogy arra okok ne legyen a' Mesterek nekiek okvetetlenül munkát adgyonak. Caterum hogyha egy húzómban egy mesternél fél esztendőt el tölt a' leginy, akkor azon mestere egy pár czipellőre való bőrrel fog nekie tartozni, és azt a' leginynek meg adni. F PML VO Püspök-Vác Mezőváros tanácsülésijegyzőkönyve, 331. szám. 1772. augusztus 15. „A mi székesegyházunk felszentelési ünnepe" mi székesegyházunk fölszentelése, melyet a múltkor a könyörülő mindenható Isten segítségével alapjaiból emeltünk és a mi káptalanunknak abba bevezetését, mi a legnagyobb szertartással történt meg, iratba foglaljuk, nem hogy az által valami hiábavaló és veszendő dicsőséget szerezzünk magunknak, hanem, hogy mindenki, a ki ezen eseményeket olvasni és megtudni fogja, az Úr könyörületeit velünk együtt örökké énekelje. [...] Miután tehát, amint 1762. jún. 20-án az új bazilika alapjainak megvetésére emeltük kezünket, végre a legnehezebb munkával és nagy költséggel 1772. évi aug. hó elején annak belső alakját bevégeztük. [...] Elérkezvén az óra, midőn a fölséges szertartás kezdetét vette, a folyosóról a [domonkos] kolostor főajtaján a templomba vonultam, megelőzvén a mondott rendben a papok, két növendék ezüstkeresztet, más kettő gyertyatartókat és füstölőket vivén. És miután a főoltárhoz értem volna, annak alsó lépcsőjén megállapodván, a Szentséget, selyemvánkoson térdelve, tömjén fölajánlással imádtam, és a szerpap kezéből elvéve, a „Pange lingua" eléneklése után, a nagy-piac téren kerületet tévén, az új templomba vittem ilyképpen: A polgárok fegyverekkel és zászlókkal, a melyek egyik oldalán a nemzetségünk címerei, a másikon meg a mi Vác városunk díszjelvényei valának lerajzolva, és tábori zenével, Benke István, a város bírája vezetvén őket, aki igen ékesen feldíszített lovon ült, a többieket mind megelőzték. Követték zászlóikkal a mester-emberek társulatai, az áhítatos testvérületek, a számos iskolai ifjúság és a városi tanács, minden egyes társulatok között trombiták és dobok vitetvén. Ezek után mentek az én tiszteim, a Teréz-társoda nemes ifjai, sz(ent) Ferenc és sz(ent) Domonkos szerzetes családjai, a papság és káptalan, azon rend-és díszítményben, amint föntebb előadtuk. Én arany s selyembőli virágokkal, meg törökös művészettel ékített mennyezet alatt, mely 5 láb széles és 8 láb hosszú, s amelynek közepén Jézus legszentebb neve phrygiai tűvel volt kihímezve, 6 rúdon ugyanannyi levita által tartva, vittem a Legszentebbet, környezve azon segédke-