Gál Judit: Adatok a váci ortodox keresztény közösség történetéhez - Váci levéltári füzetek 2. (Vác, 2010)
I. „Görögök” Vácott - 3. Adatok az anyagkönyvezés előtti időszakból
balkáni városból általában egynél több generáción át Vácra érkező kereskedők azonos etnikumhoz tartoztak. Hogy melyik ez az etnikum, arra a sipiszkai származású Bratovics András végrendeletének (23., 1. kép) szövegéből (3. kép), pontosabban ennek többször ismétlődő nemzetiségi vonatkozású utalásából („ha ezen két nemzet [ti. az oláh és a görög] valamely kör- nyülállásokra nézve egymástól elszakadna, ezen egész summa az oláh nemzetre maradjon")82 következtethetünk: „oláhok", azaz arománok lehettek. Egyébiránt ugyanezt valószínűsítik a jellegzetesen cincáros hangzású családnevek is. Óvatlanság volna persze pusztán a nevek hangzására hagyatkozni (és itt Jakus Lajosnak a szerinte szerb eredetre utaló neveket felsoroló megállapítása is helyesbítésre szorul),83 ugyanakkor Füves is azt írja, hogy „a makedo-vlachok nevei sokkal inkább jellegzetesek, s így könnyebben felismerhetők, mint a görögökéi. [...] A makedo-vlach nevekre jellemző a görögtől idegen s, cs hang, valamint az -a végződés".84 Nyilvánvaló, hogy az idők folyamán szerb nemzetiségű családok is csatlakoztak a váci ortodox közösséghez, ám több esetben gyanítható, hogy a formailag szerbes vezetéknevek is valójában másféle etnikai identitást takarnak (a különösebb magyarázatot nem igénylő, etnikailag „univerzális" Popovics néven túl itt elsősorban a Kozma- novics családra gondolunk). A témával foglalkozó kutatók közül mások is hangot adtak azon álláspontjuknak, hogy a Magyarországon „görög" néven ismert csoport tagjai túlnyomó többségükben arománok voltak.85 (13. kép) Itt kell megemlítenünk, hogy a hazai görögség írott és elektronikus sajtóorgánumaiban gyakran látnak napvilágot erősen vitatható állítások e konkrét történeti kérdést illetően. A görög nyelvű írásbeliség a hazai „görögség" körében elsősorban az aromán írásbeliség hiányával és vallási, egyházi hatással magyarázható (ahogyan a latin nyelvű írásbeliség széles körű elterjedsége sem etnikai okokra vezethető vissza). Tout court görögnek nevezni ma azt a balkáni származású embert, aki a 17-18. században Magyar- országon görögül írt, vagy akit ugyanekkor ugyanitt mások görögnek neveztek, tudományos szempontból tarthatatlan kijelentés (bár van, aki még tovább megy, és görög városnak nevezi Moszkopoliszt). Vácon kívül a környéken elsősorban Balassagyarmaton (Bello, Bozda, Csapa, Csorlenda, Garba, Kozma, Nánay, Popovics, Zsgura család), de Szentendrén (Tolojanni, Mancsuka), Komáromban (Dumcsa, Kilica), Losoncon 82 WL V. 1-і Pv. Végr., 944. sz. и JAKUS 1987,29. 84 FÜVES 1970,265. 88 DOBROSSY1965.
