Gál Judit: Adatok a váci ortodox keresztény közösség történetéhez - Váci levéltári füzetek 2. (Vác, 2010)
Bevezető
17 lyamatot figyelhetünk ugyanis meg. Egy részük görögnek vallotta magát, mint például báró Sina György, a budapesti Lánchíd nagy mecénása; kisebb részük románnak, mint a miskolci születésű Saguna András, helybéli balkáni kereskedőcsalád sarja, aki az önálló erdélyi román metropólia első főpásztora lett;9 Bozda Naum vagy Dumcsa Jenő szerbnek tartotta magát; a negyedik csoport pedig, a magukat magyarnak vallóké, főleg a karcagi, gyöngyösi, jászberényi, illetve részben a kecskeméti „görögség" köréből került ki, de itt említhető a váci születésű, fiatalon katalizált Argenti Döme is. A pesti „communitas graeco-valachica" két nemzetisége 1812-től külön görög és cincár nyelvű liturgiát vezetett be a mai Petőfi téren álló ortodox templomban, 1888-tól pedig hosszú pereskedés kezdődött a különválás érdekében. A pesti példától eltekintve a diaszpórában élő arománok általánosságban nemigen ragaszkodtak anyanyelvükhöz. Hitükhöz viszont annál inkább, így már néhány család is templomot emelt. A csaknem tisztán aromán duna- földvári hitközségben például 122 hívő épített templomot, sőt Vácott a templomalapítás idején alig húsz családban száznál is kevesebb ortodox hívő élt. A betelepült „görögök" döntő többségükben kereskedők voltak. Sokáig az Oszmán Birodalom alattvalói maradtak, és ténykedésüket az 1718-as pozsareváci békeszerződés egyik cikkelye szabályozta, melynek értelmében minden behozott áru után egyszeri 3%-os vámot kellett fizetniük. A kereskedelmi kedvezmény sértette a Habsburg Birodalom gazdasági érdekeit, ezért az uralkodó rendeletekben igyekezett korlátozni a „görögök" kereskedelmi tevékenységét. Ám mivel sok helyütt ők voltak az egyedüli kereskedők, tevékenységük nemegyszer nélkülözhetetlennek bizonyult. így a kormányrendeletekkel szemben a vármegyék sokszor kiálltak „görög" kereskedőik védelmében.10 A Helytartótanács 1774-ben újra hűségesküre kötelezte a „török alattvaló" kereskedőket, ennek feltétele a feleség behozatala volt. Aki a rendeletnek egy éven belül nem tett eleget, annak elkobozták a vagyonát.11 Az intézkedés nyomán hamarosan elszakadtak a balkáni kereskedőket szülőföldjükhöz fűző szálak, és megkezdődött az aromán közösségek gyors asz- szimilációja. £§# 9 A hazai arománság egy része a reformkorban vezető szerepet vállalt a román irodalmi és nemzeti ébredés folyamatában, a témáról 1. BERÉNYI 2009. M NAGY M. 1988, 9-10. и FÜVES 1966, 96.
