Gál Judit: Adatok a váci ortodox keresztény közösség történetéhez - Váci levéltári füzetek 2. (Vác, 2010)
Bevezető
15 tottnak, hogy akár e két csoport között, akár pedig ezek és a későbbi balkáni betelepülők között kontinuitás lett volna.)7 A balkáni népesség, ezen belül az aromán kereskedők kirajzása szülőföldjükről a törökellenes mozgalmak bukása után vált intenzívvé (1690- 1737-1769). Megjelenésük korában a Magyar Királyság területén kiépített, jól szervezett, önálló ortodox egyházszervezet létezett. Feltételezhető, hogy már a hódoltság előtt létezett a budai ortodox püspökség, mert a források egy bizonyos Száva püspökről szólnak, aki 1420 körül élt Budán.8 A Magyar Királyságtól elismert önálló szerb ortodox egyházszervezet 1695-ben született meg I. Lipót osztrák császár és magyar király engedélye nyomán. Az engedély önálló püspökségek alapítására vonatkozott; ezek közül néhány már korábban is létezett, de ekkor újabb megerősítést nyert. Az 1695-ös állapot szerint a következő ortodox püspökségek működtek Magyarországon: a budai, az egri-nagyváradi, a pécsi, a temesvári, az aradi, a bácsi és a károlyvárosi (Karlovac). A 18. század folyamán Magyarországra érkező „görög" kereskedők tehát sok településen a már itt élő - főként szerb - ortodox hittársaikhoz csatlakoztak, és noha a szerb ortodox egyházhoz tartoztak, néhány helyen, mint említettük, mégis kivívták maguknak a görög liturgikus nyelv használatának jogát. Az ortodox hitéletet nem befolyásolta a nemzetiségi kérdés, így kerülhetett a budai szerb ortodox püspökség élére 1790 és 1824 között Dionisziosz Popovics kozani születésű, aromán származású főpap. Jól látjuk, hogy az ő idejében folytak a legnagyobb ún. „görög alapítású" templomépítések például Vácott, Dunaföldváron, Pesten (a görög templom), Karcagon, Kecskeméten, Miskolcon. (A templomépítési kedv fellendülésében közrejátszott a türelmi rendelet is). Ebben az időszakban, a 18. század végén az arománok csupán néhány városban voltak abszolút többségben más nemzetiségű hittársaikhoz képest, vagy alkottak önálló, etnikailag homogén hitközséget. A mai ortodox egyháztörténet-írás egy vonulata „görög alapítású egyházközségekként" tartja számon azokat a magyarországi ortodox hitközségeket, ahol a templom megépülésének idején (jobbára a 18. század végén, a 19. század elején) a hívők többségükben vagy tisztán „görögök" voltak. Hagyományosan „görög alapítású egyházközségnek" számít Tokaj, Miskolc, Gyöngyös, Balassagyarmat, Karcag, Nagykőrös, Kecskemét, Vác, de a dokumentumok alapján idesorolandó Dunaföldvár is; a templommal nem rendelkező nagyobb fiókegyházak közül pedig Losonc, Sopron, Szentes említhető. Lehetséges persze, 7 VUJICSICS1997,3. 8 ШТАБІВАНИН-ЪОРБЕВИЪ1987,336., 341.
