Gál Judit: Adatok a váci ortodox keresztény közösség történetéhez - Váci levéltári füzetek 2. (Vác, 2010)
II. Az Egyházközségre vonatkozó adatok - 3. Az egyházközség hajdani vagyona
126 még inkább a 12. és a 14. számú, 1799-ből, illetve 1793-ból való, szinte tökéletesen egyforma síremlék. A következő nagyobb morfológiai kategória a klasszicista táblás síremlékek csoportja, melynek nagyszerű képviselője az oszlopokkal és boltívvel díszített 1. számú sírkő. Ugyanide sorolható a 2., 7., 17. és 18. számú síremlék, ezek azonban már formailag egyszerűbbek, hiányoznak róluk a klasszicizmus jellegzetes architektonikus elemei (oszlopok, timpanon). Közülük négy az 1840-es évekből származik, a 2. számú pedig 1830-ból. A dátum nélküli 16. sírkő az előbbiek még tovább egyszerűsített változata, itt a felület már teljesen dísztelen, csupán a körvonal utal a klasszikus tagolásra. Ide sorolható a Cvian házaspár monumentális síremléke (1834-ből) is, amely any- nyiban kivétel a váci ortodox sírkövek között, hogy nincs kereszt alakú felső része (a sírkő tábláját lezáró félkörívben csak a figyelmes szemlélő veszi észre a kőlapra vésett geometrikus görög keresztet). Végül Bratovics András 1824-es, nagyméretű sírköve a szív alakú (ilyen a fölső része) és a klasszicista (az alsó része) táblás sírkövek egyfajta ötvözetének tekinthető. Ez az egyetlen váci ortodox sírkő, amelyen figuratív ábrázolás, nevezetesen vésett halálfej található. Az első váci ortodox anyakönyv (1799-1861) (18. kép) 65 halotti bejegyzést tartalmaz. Az 1799 előtti temetkezéseket és a másik két halotti anyakönyvi kötetet (1861 után) is figyelembe véve száznál jóval több sírhelynek kell lennie a Középvárosi temetőben. Az exhumálás tapasztalatai alapján (XLI. kép) az alábbiakat mondhatjuk el a váci ortodoxok temetkezési szokásairól. Négy maradvány kivételével, amelyek közül három koporsó nélkül került a földbe, a sírhelyek mindegyike keletelt volt (vagyis az elhunytak feje nyugati irányban feküdt), és valamennyi keletelt sírban koporsós temetést alkalmaztak. A Csillon-kripta (XL. kép) kivételével az összes koporsó fából készült, és az esetek nagyobb részében külső felülete feketére volt festve, belseje pedig olykor szurokkal volt kikenve (egyes jobb állapotban konzerválódott koporsókon sötét - fekete vagy sötétzöld - alapon világos színű figuratív díszítés is felismerhető volt; az értékelhető állapotú gyermekkoporsókat kivétel nélkül élénk színű, fehér vagy kék alapon virágmintás motívum díszítette). Egyes sírgödrökben - elsősorban a temetőrész magasabban fekvő és feltehetően régebben használt területein - nem anatómiai helyzetben lévő, legtöbbször egy egyénhez tartozó (bizonyára az újabb temetések alkalmával megbolygatott) csontok kerültek elő a keletelt koporsó alól vagy mellől. Ugyanakkor az ilyen leletek elenyésző aránya arra enged következtetni, hogy a területet kezdettől fogva az ortodox közösség használta, mivel a temető többi részén - pontosabban a
