Vörös Károly: A Váci Református Egyház históriás könyve, 1783-1827, 1844-1847; A Váci Református Gyülekezet története. Prédikáció a református templom felavatásának százéves évfordulóján. Vác, 1885 - Váci levéltári füzetek 1. (Vác, 2009)

A Váci Református Egyházközség históriás könyvének I. kötete, 1783-1827

Nagy tiszteletű senior, avagy esperes Szántó (Szánthó) István úr levelében jelenti, hogy a főconsistorium által parancsoltatik, hogy a cathedráből kihirdetődjön ez is: Trattner könyvnyomtató úr ajánlja magát arra, hogy az új énekeskönyvet a régi gradual formájában nagybetűkkel negyedrészben ki fogja nyomtatni, ha elegendő subscribensek lesznek, egy nyomtatványt per 35 garasért. Ezt az öregebbeknek és gyenge szeműeknek recommendálni és a subscribenseknek mind neveiket, mind mennyiségeket esperes úrhoz beküldeni, hogy a rendes útján tudósításra tehessen oda, ahova kell. 24. Maii 1819. Veresegyházán e folyó 1819. esztendőben, április 15. és 16. napjain tartatott consistorium nagytiszteletű esperes, Szántó István elölülése alatt, tiszteletes tekintetes prosenior Dobos István, assessor Zelizi János és Gál (Gaál) Dániel, perceptor Polgári Pál, nótárius Gyenizse József. 1. Az oskolai relatiók felolvastatván, dicsértetnek egynéhány oskolatanítók. 2. Némely eklézsiák nem adták be a kurátori számadást, mint péceli, csabai, palotai, gyóni és a kisváci, de ez a valósággal beadta, hanem a consistoriumban hányódhatott a több papirossal közé, ami tudtára fog adódni az illendő helyre. Nro. 7. A vége felé! A kisváci eklézsiában (amint a memorialisra tett indorsatum is bizonyítja) az eklézsia curatorainak s elöljáróinak szabadság engedődik, hogy a nehéz fizetőket és fizetni sem akarókat erőszakkal és a nagyvárosi magisztrátustól kérendő assistentiával kényszeríthesse a fizetésre. Nro. 8. Kisváci prédikátor, tiszteletes tekintetes Kalós Mózes úr panaszolkodik azeránt, hogy az oskolamester Kalas Sámuel által, azon kívül, hogy az eklézsiában való szakadás és békételenség újra elkezdődött, és fenntartatik, ő is sokféle kedvetlenségekkel és méltatlanságokkal illettetik, melyek miatt váci lakása máris sok részben unalmassá tétettetett. Mert subordinatiót ismerni s engedelmeskedni nem akar. Ha ő mint legközelebbi elöljárója inti, azt felvenni nem akarja, őtet mind hallgatói, mind mások előtt gyalázza. Közelebb examen alkalmatosságával nemcsak a szokás ellen maga egy őreá egyenesen célozó és botránkoztató imádságot mondott, hanem minden cselekedetét és magaviseletét az ő bosszantására és megvetésére intézte. Melyről midőn őtet mint prédikátora ott közönséges helyen intette, annak beszédjét egy maga mentő írásában bakancsos katonák lármájához hasonlította, a locale consistorium előtt magát annál (akinek pedig tudománya és virtusai esmeretesek) okosabbnak mondani nem átallotta. Megkérdeztettek s meghallgattattak ezek felől az eklézsiának jelen volt három elöljárói is, és ezeknek bizonyságtevéseket is nyaka-