Vörös Károly: A Váci Református Egyház históriás könyve, 1783-1827, 1844-1847; A Váci Református Gyülekezet története. Prédikáció a református templom felavatásának százéves évfordulóján. Vác, 1885 - Váci levéltári füzetek 1. (Vác, 2009)
A Váci Református Egyházközség históriás könyvének II. kötete, 1844-1847
Mely szerint tehát fent tisztelt szeretett fia által bennünket értesítvén, hogy tökéletes elhatározásából segédkáplánt kívánna, ez egyszersmind ön szabad tetszéséből maga mellé megválasztotta Együd István tiszteletes urat, melyre való nézve az jelen lévő egyházi ülnökök ki-ki megelégedésére és jóváhagyását jelentvén, fenn tisztelt Együd István tiszteletes urat, akit is már az egész gyülekezetnek valamennyire van szerencséje ösmerni, általános szívességgel, minden kifogás nélkül elfogadta, és jövendőbeli segédlelkésznek megválasztotta. Ugyanazon gyűlésben az eklézsiának érdemes elöljárói szívükre vévén nagyon tisztelt nemes Kalós Mózes lelkipásztor úrnak már számos évek lefolyta alatt az ő fáradhatatlan működését, úgy szinte tekintetbe vévén az eklézsia eránt tett hathatós és teljes megelégedéssel véghez vitt hivatala nagy érdemeit, a segédkáplán fizetése fedezésére 50 forint váltóban, azaz ötven váltóforintokkal évenként járuland. Ajánlja ugyan az elöljáróság azon fent kitett összeget, míglen nagyon tisztelt tiszteletes úrnak közöttünk vala és általunk nagyon óhajtott létele (a felséges Istentől) számos évekre kiterjedne, hogy velünk együtt ezen szent eklézsia vezetését mint tapasztalt, bölcs atyja és igazgatója lévén, bennünket sok évekig bölcs tanácsával megörvendeztethette, így tehát eklézsiánk ugyancsak az az egy alázatos kérése és jelentése, minekutána vágynak az eklézsiában oly szegény egyének is, kiknek sem házok, sem szőlejek nem lévén, és az reájok esendő borbóli járandóságot nem képesek megfizetni, annak idejében, és hogyha addig be nem szedhetők az olyan elmaradott és be nem szedett borral az eklézsia pénztára nem fog terheltetni. De az olyan lakosok, akiknek házaik és szőleik vagyon, vagy másképpen is kötelességeket teljesíthetnék, és nem teljesítik, az olyanokra való nézve az elöljáróság rendelkezend, és az elmaradottak beszedéséről annak idejében gondolkozni fog. Elölfordulván ezen gyűlésben azon tárgy is, hogy vajon az eklézsia elöljárói kötelesek-e valamely személynek bizonyságlevelet kiadni, vagy nem? A többség szerént végeztetett, hogy az eklézsiában lévő sok ízetlenségek elhárítása végett, amennyire lehet, megtagadtasson, csupán csak olyan személyekre alkalmazható, kiket az elöljáróság az egyházi viszonyaikban ismer, minthogy úgyis eleikbe nem tartozván bárkinek is politikai élésmódja. Ugyanezen alkalommal az elöljáróság kiadta bizonyságlevelét idős Nyári Pál őkegyelmének mint ösmeretes és jámbor életű, becsületes embernek, melyre megkérvén az elöljáróságot. Ezen egyházi gyűlés alkalmával jelen voltak: idős Kurdi Mihály, Tordai István, László József, Tokodi János, Joó Pál gondnok, Szíjártó János gondnok, Nyári Mihály, Budai Dávid, Kurdi Ádám, Együd Pál, Kurdi János és Rácz Antal urak. Feltette mint egyház jegyzője, Rácfehértói Rácz Antal m. k.
