Vörös Károly: A Váci Református Egyház históriás könyve, 1783-1827, 1844-1847; A Váci Református Gyülekezet története. Prédikáció a református templom felavatásának százéves évfordulóján. Vác, 1885 - Váci levéltári füzetek 1. (Vác, 2009)

A Váci Református Egyházközség históriás könyvének I. kötete, 1783-1827

gyermekeiknek a római katolika vallásba való neveltetésekre? Ilyen szín alatt nem vétetnek-e ki szülék kezeikből? Ha úgy, kik azok név szerint? A gyermekek hová vitettek? S micsoda idejűek? 8. Nem kényszeríttetnek-e a reformátusok a római katolikusoknak ünnepeiknek megtartásokra? Nem háborgattatnak-e, ha az ilyen innepeken a magok házaiknál zörgést nem okozó, a mezőn pedig minden különbség nélkül való munkáikat tehetik vagy követik? Ha e részbe háborgattatnak, kiktől? A római katolikus gazdák nem akadályoztatjáke a magok legényeiket, inasaikat, szolgáikat, szolgálóikat vagy akármely névvel nevezendő cselédjeiket az isteni tiszteleten való megjelenésre? 9. Amely kertjei, szántóföldjei, rétjei stb. voltak az eklézsiának [az] 1797. esztendőbe, nem vétettek-e el azóta? Ha úgy, melyik esztendőbe, s ki által? Amely helyeken a mondott 1797. esztendőbe az eklézsiai szőlők, szántóföldek a dézsmától szabadosok voltak, azólta nem rekesztettek-e a dézsma alá? Ha úgy, mikor és ki által? Tevődött-e a dologba valami lépés? Hol lett a recursus, és mi haszonnal? Currentáltatott 31. Januarii 1818. Báthori Gábor superintendens 1818. február 2. Consistorium tartatván a parókián Tordai András, Tokodi Mihály, Pap Ferenc, Petri György, Kurdi József, Tokodi István, Kurdi Mihály, Kozma János, Kis János presbitereknek jelenlétekben a végre, hogy az ifjú Bakai Jánossal az ipáját, sőt az egész consistoriumot megkövettessük, mivel mindnyájunkat megsértett. De a Bakai Jánost semmire se lehetett venni, az asztalt verte, feleségét fenyegette, az ipáját kisebbítette, s ilyeneket mondott: Ha huszonöt fejérszemélyet megdolgozok is, kinek mi gondja rá, ha a feleségemnek nincs rövidsége stb. Óljáról való jegyzés A szóri ölfa a városi szekeres gazdáknak lévén rendelve, nagy káruk volt benne a református gazdáknak, hogy a belső városi két normális oskolákra esztendőnként onnan adódott ki az ölfa, azért is instanciát adtunk a nemes tanácsnak, hogy a mi oskolánkra is hasonlóképpen adjon onnan ölfát, vagy ha ennek nem, amazoknak se adjon onnan. S meghatároztatott, hogy a mi oskolánknak is adattasson hét öl, amely meg ki is adatott.