Vörös Károly: A Váci Református Egyház históriás könyve, 1783-1827, 1844-1847; A Váci Református Gyülekezet története. Prédikáció a református templom felavatásának százéves évfordulóján. Vác, 1885 - Váci levéltári füzetek 1. (Vác, 2009)

A Váci Református Egyházközség históriás könyvének I. kötete, 1783-1827

gyak között óracsináltatására fordítandó költségnek, a boldogult testator céljával is megegyezőleg leendő megnyerhetésére. íródott Vácon, 1819. esztendő 17. Januarius a fent nevezett eklézsia presbitériumának közönségesen, úgymint Papp Ferenc, Tokodi Mihály, Tóth István, Bakai János, Tordai András, Papp Sándor, Kurdi Mihály, Petri György, Kiss János, Kurdi József, Vetési (Vetéssi) Pál, Kozma János ifjabb, curator Együd József kezek kereszt von[ásával]. 1818. esztendőben, Pünkösd havának 24. napján háromszori licitáltatás után csakugyan a szent eklézsia ígéretén maradott Körper Ferdinándnak a Diósvölgyön (Diós Völgy), egy magányos hegy vagy halmocskán, a Duna partjához közel ahhoz tartozó alkalmatos borházzal és pincével együtt eladott szőleje. 4856, azaz négyezer nyolcszázötvenhat forintokban állapodott meg a licitáció, és akkor mind a nemes tanács által improtocolláltatott, mind a tekintetes praefectus úrnak is bejelentetvén, megerősíttetett. Lefizetett a szent eklézsia mind a maga költségéből, mind kivált azon önkényes felajánlások által segíttetvén, amelyeket a nagy jövedelem-protocollumban láthatni renddel kineveződve, 1856, ezernyolcszázötvenhat forintokat, amint az arról szóló nyugtatólevél mutatja, úgyhogy már csak 3000, háromezer forintokkal maradott adós eklézsiánk. Megvettük az említett Körper Ferdinándtól a kádjait s egyéb szüretelő készületeit is 104, száznégy forintokon, úgyhogy csak az egy prése vagy sutója [!] vagyon már az eklézsia birtokán kívül. De már ezt is megvette az eklézsia 17, tizenhét forintokért. Ezen leíródott szőlőnek nagyobb haszonnal lehető míveltetésére ilyen egyezségre léptünk a fent megíródott napon s esztendőben, hogy minden gyülekezetünkhöz tartozó gazda köteleztetik esztendőnként kiállítani egy férfi és [egy] asszony szőlőmunkást, melyet minden kifogás nélkül ki is küld, amidőn megszólíttatik. így végződött az eklézsia nagyszobájában az egész gyülekezetben minden gazdák jelenlétekben. [Az] 1819. esztendőben, Pünkösd havának 8. napján értekezvén a helybéli presbitérium a nagytiszteletű pesti megye consistoriumának engedélye és megegyezése mellett a losonci nemes gimnáziumból meghívott és elhozott oskolai új tanító állapotjára nézve közösen meghatároztatott: Eddig volt oskolánk tanítójának, Kalas Sámuelnek adattasson tudtára, hogy az eklézsia udvarából kiköltözvén, az új oskolai tanítónak egész jussal leendő beköltözésére adjon vagy nyisson helyet.