Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
90 VÁC A TÖRÖKKORBAN megmaradt őslakosok hagyományai és a beköltöző hódítók igényei szabták meg. Az utóbbiaknak az a része, amelyik valóban török volt, vagy azok a balkániak, akik generációk óta vallották magukat muszlimnak, a távoli állomáshelyeken, idegen közegben is igényt tartottak megszokott ételeikre és italaikra, ruhaneműikre, fejfedőikre, csizmáikra és papucsaikra, szükségük volt saját felcserekre, borbélyokra és fürdősökre, lelkűknek a vallás munkásaira. A várak-városok muszlim lakosai adómentességük miatt csak nagy ritkán kerültek be a török összeírásokba, ezért nagyon keveset tudunk róluk. Vác szerencsés kivétel: a török hatóságok az 1570-es évek elején a vár és a város összes ingatlanát jegyzékbe vették, amelybe az aktuális tulajdonosokon kívül bevezették a korábbi birtokosokat és a szomszédokat is. A jegyzék céljának megfelelően az írnok gondosan és részletesen leírt minden házat, boltot és kertet a hozzájuk tartozó emberekkel együtt, a foglalkozásukat azonban, mivel ez érdektelen volt a birtoklás szempontjából, csak elvétve jegyezte be. De még ebben a hiányos anyagban is felbukkannak a helyhez és muszlim lakóihoz illő szakmák. Négy révész és egy kikötői munkás a Dunának köszönhette kenyerét, két nyereggyártó, egy kardműves és egy patkolókovács a katonákból és a háborúból élt, négy mészáros a keleti embereknek oly kedves bárányokat mérte ki, két szabó és egy csizmadia az öltöztetésükkel foglalkozott, végül három borbély-felcser, egy fürdőszolga és egy szappankészítő az egészségükről és a tisztaságukról gondoskodott. Egészen biztos, hogy a városban ennél sokkal több muszlim iparos élt és dolgozott, hiszen pl. valakinek el kellett készítenie a törökök kedvenc erjesztett italát, a bozát, amelynek árusítása állami monopólium volt, hasznát a Vácról befolyó kincstári bevételek között is számon tartották, tehát helyben gyártották. Az iparosok többsége a budai kincstártól bérelt boltokban dolgozott és árulta portékáját. Török pénzügyi felelős MUSZLIM ÉS KERESZTÉNY VÁROSLAKÓK Vác látképe a törökkorban, előtérben a Szentendrei (korabeli nevén Rosd)-sziget A város muszlim társadalmában előkelő helyet foglalt el az értelmiség. Világi része a város hivatalaiban, elsősorban a pénzügyi hatóságnál és a vámhivatalban dolgozott írnokként vagy vezetőként. Legnagyobb névre a hires váci harmincados, Oszmán cselebi jutott, aki állását 1569-70 körül nyerte el, és vagy két évtizeden át viselte. Háza a Haszan vojvoda mecsetről elnevezett városrészben állt. Országszerte ismerték, királysági magyar arisztokraták éppúgy, mint tiszántúli marhakereskedők. A kortársak a budai kormányzó, Kalajlikoz Ali pasa testvérének tudták. Társadalmi rangját és anyagi helyzetét mutatja, hogy nagy valószínűséggel ő építtette a budai Víziváros egyik mecsetét. Az értelmiség másik csoportja a vallást és a híveket szolgálta. A várban álló Nagyboldogasszonytemplom belső díszeitől megfosztva a hódító Szulejmán szultánról elnevezett dzsámivá lett, magas rangú imahellyé azzal a szultántól adományozott joggal, hogy megtarthassák benne a pénteki nagy istentiszteleteket. A két magánalapítású, kisebb
