Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
82 SZENT MIHÁLY-TEMPLOM fennhatósága alá tartozott. A hívek többségéhez hasonlóan a törökkor előtt a lelkipásztorok is németek voltak, 1430-ban például Johannes Unrestnek hívták a plébánost. Ma a Március 15. téren látható alapfalak egy nagyméretű gótikus épülethez tartoztak. Ezt a 13. században épített, kisebb alapterületű késő román templom helyett építették a 14. század második, vagy a 15. század első felében. A háromhajós, csúcsíves karcsú ablakokkal és támpillérekkel ellátott, a kor fogalmai szerint modem, divatos épület a korábbinál jóval több hívőt volt képes befogadni, és képes lehetett arra, hogy bemutassa a német város lakóinak kegyességét és jómódját. A feltárás eredményei szerint egy-két nemzedékkel később emelték a hajó déli részéhez toldott kis mellékkápolnát és valószínűleg az északi hajófalhoz ragasztott sekrestyét is. A nyugati homlokzaton levő főbejárat fölött karcsú, magas tornyot látunk az 1600 körüli metszeteken, ez is a hódoltság előttről származhat. A város 1543. évi török kézre kerülése után ez az egyház volt az egyetlen, mely keresztény kézen maradt, használói, a század közepén protestánssá áttért váciak évi adót fizettek utána a hódítóknak. Az 1570. évi összeírás szerint a roskadozó körítőfal, a temető fala mellett, annak külső oldalán török boltok, bódék sorakoztak a téren található forgalmas piac részeként. A különböző törökkori ostromok a templomot is megrongálhatták, de pontos információkkal nem rendelkezünk ebből a korszakból. 1669-ben a hívek a templom délnyugati sarkához egy hatalmas, az ásatáskor feltárt tornyot építettek, legalábbis Apafi Mihály erdélyi fejedelemhez írt 1671. évi levelükben a gyülekezet tagjai segítséget kértek a két éve felépített és a legutóbbi télen ledőlt torony újjáépítéséhez. A felszabadító háború során 1686-ban került ismét keresztény kézre Vác. A székhelyére visszatérő püspökség a következő évtizedekben - a kuruc kor néhány évétől eltekintve - a Szent Mihály-A középkori Szent Mihály-templom feltárása A Főtér az ásatások idején Az első említés után 1332-ben tűnik fel ismét a Szent Mihály-templom, valószínű legalábbis, hogy ennek az egyháznak volt a plébánosa az a Stephanus (magyarul István) váci pap, aki ekkor saját bevallása szerint húsz márka (azaz több mint négy kilogramm) ezüst jövedelemmel rendelkezett. A bevétele után járó egyházi tizedet ekkor az esztergomi érseknek fizette, ami arra mutat, hogy bár a templom a váci egyházmegye területén, a püspöki székhelytől néhány percnyi távolságra feküdt, kiváltságainak köszönhetően az itteni püspöktől egyházjogilag független volt. Összehasonlításul: ugyanekkor a váci magyar városban levő Szent Margit-plébánia éves jövedelmét öt márkára becsülték, a környékbeli falusi plébániák bevétele pedig általában egy márka körül mozgott. A következő évtizedekben a Szent Mihály-templom különleges helyzetét több oklevél említi, 1480- ban viszont már egyértelműen a váci püspök
