Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
72 VÁC ÉS EMLÉKEI A KÉSEI KÖZÉPKORBAN (1 301 -1 526) berendezkedéssel azonban csak egyetlen városban találkozunk, a királyi fennhatóság alatt levő Visegrádon. Itt is két, területileg és igazgatásiig különálló, német és magyar város jött létre. A visegrádi kettős várost csak a 14. században hozták létre, az azonban aligha valószínű, hogy a váci példát tartották volna szem előtt. A hasonló körülmények egymástól függetlenül is létrehozhatnak hasonló helyzeteket. Mindkét város első számú képviselője a bíró volt. Választásuk bizonyára épp úgy történt, mint ahogy azt az 1284-es nógrádi kiváltságlevélből megismerhettük. A bíró néhány választott és megesketett polgárral együtt képezte a tanácsot. A tanácsnokok nevüket a hivatalba lépésük előtt kötelezően letett esküről kapták, ezért hívták őket esküdteknek. Az esküdtek száma állandó volt, Vác esetében azonban egyik város esküdtjeinek számát sem ismerjük. A bíró és az esküdtek együtt képezték a város hatóságát. A városi okleveleket nem a „város közössége”, hanem a „bíró és az esküdt polgárok" nevében adták ki. A két városnak külön pecsétje volt. A német város pecsétjét jól ismerjük. Magyarországon a városi pecséteknek és címereknek két típusa terjedt el: az egyiken a város plébániájának védőszentje, a másikon a városfalak láthatók. Vác-Németváros nagypecsétje mindkét motívumot egyesítette. Középen Szent Mihály arkangyal állt jobbjában karddal, baljában mérVác-Németváros kispecsétjei (Magyar Országos Levéltár) Vác-Németváros 1503. január 25-én kelt bizonyságlevele szőlőeladásról, melyen a város nagypecsétje látható (Magyar Országos Levéltár) leggel, lábai alatt sárkánnyal. A kard egyszerre jelképezte a büntető és a védelmező hatalmat, a mérleg pedig az igazságosságot. A szentet két oldalról egy-egy torony fogja közre. Használtak egy kisebb pecsétet is, ezen csak Szent Mihály látható a karddal, mérleggel és a sárkánnyal. A magyar városnak nem maradt fenn a pecsétje. Vácnak a középkor végén két földesura volt: a püspök és a káptalan. A káptalan ekkorra már egyáltalán nem jelentette az együtt élő és rendszeresen együtt zsolozsmázó papok közösségét. A vagyoni megosztásra is sor került: a püspöki bevételek és birtokok egy meghatározott része fölött a káptalan rendelkezett. Ez nem jelentette azt, hogy a nemzetiségi alapon megosztott várost még földesurak szerint is felosztották volna. A káptalannak amúgy is csak a magyar városban volt része, a német város teljes egészében a püspök birtoka volt. A két földesúr valószínűleg nagyon egyszerűen osztotta fel joghatóságát: egy bizonyos, általunk már nem ismert hányad szerint megosztoztak a magyar város adóján. iiiiiiiiiiiniiiiimii
