Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
VÁC ÉS EMLÉKEI A KÉSEI KÖZÉPKORBAN (1 301 -1526) 69 zetet: a Duna-Tisza-közére kunokat telepítettek, akiknek megtérítése hosszú időt vett igénybe, a püspöki tizedszedők a nagyállattartó életmódjukat sokáig megtartó kunoktól nem sok tizedet remélhettek. Közvetlenül a mohácsi csata előtt a váci püspökség némiképp megelőzte ugyan a nyitraí, a Csanádi és a szerémi püspökséget, ezzel együtt is a legkevesebb jövedelmet hajtó püspöki javadalomnak számított. Ez azt jelentette, hogy a királyi udvarban nagy befolyást szerző váci püspökök idővel felcserélték váci püspökségüket egy jövedelmezőbbre, a kései középkorban ugyanis a főpapok kiválasztása elsősorban az uralkodótól függött. Nagy Lajos egyik diplomatája, az itáliai származású De Surdis János tizenkét évig viselte a váci püspöki címet, azután győri püspök, majd élete végén esztergomi érsek lett. A középkor végén Szálkái László, aki ifjúkorában kincstári tisztviselő volt, majd II. Ulászló király titkára lett, úgy nyerte el a váci püspökséget, hogy még pappá sem volt felszentelve. Karrierje azonban folytatódott, nemsokára kancellár lett, aki nem elégedett meg a szerény váci püspökséggel, és egri püspökké nevezték ki, azonban innen is tovább lépett; a mohácsi csatatéren esztergomi érsekként fejezte be életét. A püspökségek vagyonbeli rangsora azt is jelentette, hogy a legszegényebb püspökségből még a váci is kívánatosnak tűnt. Hunyadi Mátyás korában, a váci vár reneszánsz építtetője, Báthori Miklós püspöki pályafutását Szerémben kezdte, ezt cserélte fel néhány év után a váci püspökségre. A püspökség bevételei két forrásból táplálkoztak: a tizedjövedelmekből, amit az egyházmegye nem nemes lakóitól bizonyos termények után szedtek, és a püspökség saját birtokaiból, melyekből a váci püspök ugyanolyan jövedelemre tehetett szert, mint bármelyik földesúr saját birtokaiból. A püspökség birtokai nagyrészt Vác körül terültek el. A falvak vagy egymás mellett, összefüggő sorban, vagy, ha megszakításokkal is, egymáshoz közel feküdtek. A birtoktömb a 15. század végéig két A középkori Naszály-templom és környéke egy 19. század eleji térképen irányba terjedt ki: részint a város felett emelkedő Naszály hegy déli lejtőjétől kelet-délkeleti irányba, a Galga felé indulva a Cserhátalja falvaira, részint pedig a Naszály északi oldalától északkelet felé, a Nógrádi-medence irányába. A birtokok kivétel nélkül Nógrád megyében terültek el, kivétel csak a Nógrád és Pest megye határán fekvő Pest megyei Csörög volt; egyházjogilag mind a váci püspök fennhatósága alá tartoztak. Kelet felé a legtávolabbi település Kálló, északkelet felé pedig Borsosberény volt. A Jagelló-korban a püspöki birtokok egy harmadik irány felé: délkeletnek, Pest megyében terjeszkedtek. A középkor végén a váci püspöki birtokok közt hármat tartottak városnak: Vácot, Nógrádot és Verőcét. Vác messze kiemelkedett közülük, a korabeli jogi kategóriák szerint azonban egyformán mezővárosnak szá-
