Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
VÁC AZ ÁRPÁD-KORBAN (895-1 301) A TATÁRJÁRÁS A hatalmas tatár birodalomról szóló első rémisztő híreket a magyarok keleti rokonait felkutató Julianus barát hozta. Hazatérte után néhány évvel, 1241 elején már az ország határán álltak a kegyetlen hódítók. Ez év március 12-én a támadók legyőzve a Vereckei-hágót védő magyarok csapatait betörtek a Kárpát-medencébe. A hágótól az ország belseje felé menekülő nádort és kíséretét üldözve március 15-én egy kisebb tatár sereg már Pestig jutott. Az ország szívében váratlanul feltűnő barbár lovasok Pest város falai, sáncai előtt lovagolva pár napon át ingerelték a védművek mögötti magyarokat, de ekkor még kevesen sejthették, hogy mekkora veszélyt jelentenek. Március 17. vasárnapra esett az 1241. évben. Az egyházi liturgia szerint ez volt a kínhalál, Jézus kínhalálának vasárnapja. Lehetséges, hogy a környék népe a dél vagy kelet felől érkező utazóktól hallották már a hírét az előző nap, hogy Pest alatt egy idegen lovasokból álló csapat portyázik. A krónikás leírása alapján arra is gondolhatunk, hogy némelyek, a bölcsebbek és előrelátóbbak már e miatt Tatárjárás Tatárjárás (Képes Krónika) húzódtak be családjaikkal és értékeikkel a jobban védhető, biztonságosabbnak tűnő püspöki székhelyre. A végzetüket jelentő támadás leírása az itáliai származású nagyváradi kanonok, Rogerius mester leírásában maradt ránk. Ő egyébként szerencsétlen menekülőként a Maros környékén, az Alföldön feldúlt települések környékén rejtőzve, oszló emberi tetemek közt bolyongva tapasztalta meg személyesen a mongolok kegyetlenségét. Napok múltán fogságukba esve csaknem egy évig ette a szolgaság keserű kenyerét, és feltehetően csak gyakori és buzgó imáinak köszönhetően sikerült megélnie a tatárok elvonulását. Rogerius híradása szerint a már említett március 17-i vasárnapon a tatárok vadul rátámadtak a városra, és el is foglalták. A székesegyház körüli megerősített területet és az itt álló kőépületeket védők sem tudtak ellenállni nekik, még ezen a napon elesett vagy fogságba került minden keresztény. A támadók az egyház kincsestárát kirabolták, majd a Vácra gyűlt egyszerű nép nagy tömegét, a kanonokokat és a nemesek családjait megégették - valószínűleg egy vagy több épületbe, talán a székesegyházba zárva őket. A soha nem látott kegyetlenség nyomán a
