Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)

Tartalom

VÁC AZ ÁRPÁD-KORBAN (895-1 301) A TATÁRJÁRÁS A hatalmas tatár birodalomról szóló első rémisztő híreket a magyarok keleti rokonait felku­tató Julianus barát hozta. Haza­térte után néhány évvel, 1241 elején már az ország határán álltak a kegyetlen hódítók. Ez év március 12-én a támadók legyőzve a Vereckei-hágót védő magyarok csapatait be­törtek a Kárpát-medencébe. A hágótól az ország belseje felé menekülő nádort és kíséretét üldözve március 15-én egy kisebb tatár sereg már Pestig jutott. Az ország szívében váratlanul feltűnő barbár lovasok Pest város falai, sáncai előtt lovagolva pár na­pon át ingerelték a védművek mögötti magyarokat, de ekkor még kevesen sejthették, hogy mekkora veszélyt jelentenek. Március 17. vasárnapra esett az 1241. évben. Az egyházi liturgia szerint ez volt a kínha­lál, Jézus kínhalálának vasár­napja. Lehetséges, hogy a környék népe a dél vagy kelet felől érkező utazóktól hallották már a hírét az előző nap, hogy Pest alatt egy ide­gen lovasokból álló csapat portyázik. A krónikás leírása alapján arra is gondolhatunk, hogy néme­lyek, a bölcsebbek és előrelátóbbak már e miatt Tatárjárás Tatárjárás (Képes Krónika) húzódtak be családjaikkal és értékeikkel a jobban védhető, biztonságosabbnak tűnő püspöki szék­helyre. A végzetüket jelentő támadás leírása az itáliai származású nagyváradi kanonok, Rogerius mester leírásában maradt ránk. Ő egyébként szeren­csétlen menekülőként a Ma­ros környékén, az Alföldön feldúlt települések környé­kén rejtőzve, oszló emberi tetemek közt bolyongva ta­pasztalta meg személyesen a mongolok kegyetlenségét. Napok múltán fogságukba esve csaknem egy évig ette a szolgaság keserű kenyerét, és fel­tehetően csak gyakori és buzgó imáinak köszön­hetően sikerült megélnie a tatárok elvonulását. Rogerius híradása szerint a már említett március 17-i vasárnapon a tatárok vadul rátámadtak a vá­rosra, és el is foglalták. A székesegy­ház körüli megerősített területet és az itt álló kőépületeket védők sem tudtak ellenállni nekik, még ezen a napon elesett vagy fogságba került minden keresztény. A támadók az egyház kincsestárát kirabolták, majd a Vácra gyűlt egyszerű nép nagy tö­megét, a kanonokokat és a nemesek családjait megégették - valószínű­leg egy vagy több épületbe, talán a székesegyházba zárva őket. A soha nem látott kegyetlenség nyomán a

Next

/
Oldalképek
Tartalom