Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)

Tartalom

AMIRŐL A RÉGÉSZETI EMLÉKEK TANÚSKODNAK

45

Frankok

A letelepedett életmódot tükrözi a kavicsbányában feltárt, 514 síros temető, amelyet hosszú ideig, a 7. század eleje és a 8. század közepe között használtak. A sírokban kevés a fegyver, kard például csak egy halott mellől került elő. (Meg kell azonban jegyezni, hogy a sírok mintegy kétharmadát még az avar korban kirabolták, ami igen gyakori jelenség ebben az időszakban.) Általában munkaeszközökkel és használati tárgyakkal (kések, árak,

Szíjvég

(PMMI-TIM 80.165.4.g)

Frank harcosok

bogozok, tűzszerszám, tűtartók, tűk, orsógombok, fésűk, csipeszek) temették el az elhunytakat. A női sírok jellemzői az ékszerek (gyöngyök, gyűrűk, fülbevalók, csüngök), és érdekes módon nő mellé helyeztek egy igen ritka tárgyat is: egy riolittufából faragott, ékszerek (félhold alakú csüngő és barázdált szalagok) készítésére szolgáló öntőmintát. A férfiakat sokszor veretes övükkel együtt tették a sírba, amely a szabad avar férfiak viselete volt. Mindkét nem képviselőinek kijárt az általában a lábakhoz helyezett agyagedény. Ezekbe tették a túlvilági útra szolgáló ételáldozatot, a sírokban talált csontok alapján elsősorban baromfit, kisebb számban szarvasmarha, juh- és sertéshúst. A temetőt használó közösség települése a közelben sejthető.

A 8. század utolsó évtizedeitől az avar kaganátust egyre jobban veszélyeztette a kelet felé terjeszkedő Karoling állam. Bár Nagy Károly 791-ben indított hadjárata még nem járt sikerrel, az avar birodalom ekkorra már nagyon meggyengült, amit a polgárháború, a vezetők közti harcok is előidéztek. A 795. és 796. évi háborúk után a Dunántúl frank fennhatóság alá került, a 9. század elején pedig a Dunától keletre is megszűnt az avar birodalom.

Övdísz (PMMI-TIM 80.276.1)