Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
VÁC A 20. SZÁZADBAN 165 A kisváci E. Kurdi család gazdasága a két világhábor A város gazdasági életét az ipar és kereskedelem uralta. A mezőgazdaság a század első évtizedeire sem heverte ki a filoxérapusztítés következményeit. A birtokállomány tovább aprózódott, a munka nélkül maradt váciak az iparban és a kereskedelemben keresték a megélhetésüket. 1910-ben a mezőgazdaságból élők közel 86%-a 10 kataszteri hold alatti birtokon gazdálkodott. A legkiterjedtebb, legnagyobb földbirtoka a püspökségnek volt. A kapitalizálódás kevéssé jellemezte a mezőgazdaságot, bár a század elején már található néhány mezőgazdasági jellegű vállalkozás is Vácott, mint például a püspöki és a káptalani pincészetek és az 1909-ben megalakult Magyar-Belga Kertgazdasági Részvénytársaság. A népesség számának alakulása a század első évtizedében erőteljes növekedést mutat. Míg 1900-ban 16 808-an, 1910-ben már 18 952-en Qdtfisicl « Vie. élnek a városban. A növekedés 12,7%-os. A társadalom foglalkozási átrétegeződése tovább tart. Ekkora már az összlakosság több mint fele iparból és kereskedelemből élt. EGY CSINOS KISVÁROS MINDENNAPJAI A városkép is folyamatosan változott. Teljesen kiépült a váciak első számú sétáló-találkozóhelye, a korzó. Északi végét Nepomuki Szent János barokk szobra - mely egykor Migazzi püspök hídját díszítette -, a délit a kor divatját reprezentáló öntöttvas zenepavilon zárta le. A hangulatos térzenével kísért korzózás a váciak kedvelt hétvégi szórakozásává vált ezután. A korzó határolta Duna-szakasz a fürdőnek és a hajóállomásnak adott helyet.
