Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
A FEHÉREK TEMPLOMÁNAK KRIPTALELETEI - A „VÁCI MÚMIÁK’ 133 a múzeum részt vállal a kripta kiürítésében, hogy a későbbiekben itt urnasírokat lehessen kialakítani. A feltáró/felszámoló munkát a kriptában 1994/95 telén és tavaszán végezték el néprajzos muzeológus, restaurátor és antropológus szakemberek. A templom történetével foglalkozó iratokból, a halotti anyakönyvekből és a koporsón olvasható dátumokból kitűnik, hogy 1731-től az 1800- as évek elejéig temettek ide. Abban az időben a legtöbb templomnak volt kriptája, de ezeket többnyire már a 19. században felszámolták, kiürítették. Polgárembert akkoriban is általában földbe temettek, templomi kriptában nyugodni kiváltság volt. Valamilyen kötődés kellett ehhez, papi rokonság, egyházi alapítvány támogatása, végrendeletben a templomra hagyott érték. így volt ez Vácon is. Az ide temetettek névsorában tallózva fölbukkan Würth Ferenc, a kor neves építő főpapja, Simon Antal, a siketnéma intézet első igazgatója, szerzetestanár, és egy kanonok messze földről idelátogató unokahúga. Feltűnik az alapítványi iratokból ismert gazdag család és ingatlanát a templomra örökítő szegény özvegyasszony neve egyaránt. Foglalkozásukat tekintve nyugodott itt kántor, orvos, katona, szakácsnő, vaskereskedő és gazdag tímár is. Összesen több mint 300 embert temettek ide, de csak mintegy tizedük volt egyházi személy. 262-en koporsóban nyugodtak, negyvenketten pedig együtt, egy nagy közös ládában voltak elhelyezve. Őket több évtizeddel temetésük után tették át ide, mikor megtelt a helyiség és kellett a hely. Ez volt a földbeli temetők csontkamrájának (ossarium) kriptabeli megfelelője. Az itt felleltek kilétét nem ismerjük, de a többségnél eligazítanak a koporsókon lévő nevek, dátumok. A koporsókban nyugvó emberi testek szokatlanul épek voltak, minden külső beavatkozás nélkül maradtak ilyenek, kiszáradtak, vagyis természetes módon váltak múmiákká. A műszeres mérések adatai alapján a hőmérséklet, a páratartalom, a légmozgás és több más összetevő véletlenszerű kombinációja alakította ki az egyes barlangokéhoz hasonló klímát itt, s ennek köszönhető, hogy nem indult bomlás a testekben. A közös koporsóban fekvőknek az áthelyezés, a megváltozott viszonyok következtében csontozatuk maradt csak, a bőr és XoininaMoríuoruni Tratnim fororum, dC ^dirtci^TU-tn. m tatuVír,,
