Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
A már sok ezer évvel ezelőtt itt letelepedő emberek felismerték e hely kedvező adottságait. A Duna mint halászóhely, védelmi vonal és határ, a környező hegyek mint vadászó- és menedékhelyek, valamint a földművelésre és állattartásra alkalmas Alföld itt találkozott egymással. A később kialakuló északdéli irányú, városunkon áthaladó kereskedelmi útvonalak pedig lehetővé tették egy állandó település létrejöttét és megszilárdulását. Igaz, ezek az utak egyúttal a seregek hadiútvonalaí is voltak. A „Vác" helynév szláv eredetű, tehát már a honfoglalást követően itt együtt élő szláv-magyar népesség nevezte el a települést. ATisztelt Olvasó ma már csak régészeti emlékek alapján képzelheti el, milyen is lehetett első királyunk, a Szent István alapította váci püspökség székesegyháza, amit már későbbi utóda, I. Géza király fejezett be, és kora szokása szerint ide is temették el 1077-ben. A püspökség székvárosának az alapító Vácot jelölte ki, s ezzel megvetette a település várossá fejlődésének alapját is. A garamszentbenedeki apátság 1075-ben kelt alapítólevelében - ami Vác első okleveles említése - városunk már fejlett településként,„civitas"-ként szerepel. A középkori mezőváros népes hetipiacaival, vásáraival és kézműiparával a környező községek vonzásközpontjává vált. A békés városfejlődést a tatárok 1241. évi pusztítása törte meg, majd Tisztelt Olvasó! Vác város polgármesterként köszöntöm Önt, s engedje meg, hogy bemutassam településünket, és elmondjam, miért érdemes hozzánk ellátogatni. //</\
