Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
104 VÁC A TÖRÖKKORBAN JalUjtiA él»' '3*4tíV,M k^tf •***"*li-rr eyfín qínff-itjÉ* 1*?|lf ? 9 4ÁéiÍM&lé.lsááB ...» .... ■ iÄt-, P&lUtíiuf. fft<* <p-"-, .■*■■* ■■■■■ »»■■« A felszabadító seregek hadrendje, 1684 fegyvereket és díszruhákat, a polgárok tisztes öltözékeket, a szükségesnél több ágy- és asztalneműt meg egyszerűbb ékszereket, amelyek egy részét soha nem használták, hanem családi vagyonként örökül hagyták utódaiknak. Ha a felsorolt váci foglalkozásnevek is ennek a felfogásnak a mutatói, azt jelzik, hogy a város magyar polgárai a megnyomorodott korban is képesek voltak szerény értékeket gyűjteni. A 17. században több külföldi utazó megemlékezett Vácról. Igaz, nem vesztegettek rá sok szót, talán azért, mert vagy hajóval a Dunán, vagy a jobb parti úton közeledtek Buda felé. A legbővebb tudósítást a mindenért lelkesedő, nagy mesélő török világutazó, Evlia Cselebi adta róla, aki 1663 őszén járta be.Ő is inkább Vác történetét taglalta hosszadalmasan (az 1541-et követő többszöri elfoglalás, meg a tízezres katonaság tévhite valószínűleg az ő lelkén szárad), a vár és a város leírását kurtára fogta. 1665-ben Henry Howard, 1669-ben Edward Brown angol utazók útinaplóiban szerepel Vác. A három tudósítás jócskán eltérő, a lényeget tekintve azonban megerősíti egymást. Eszerint a vár és a város élesen elkülönült, a vár - bár Szulejmán szultán dzsámija most is itt állt - tisztán katonai objektum. Úgy látszik, hogy a városban már szétváltak a vallások és etnikumok. A város törököktől lakott, kettős tömésfallal kerített részét Evlia Cselebi külső várnak hívja; itt szerinte hét dzsámi állt (egyiket az 1620-as hódító, Karakas Mehmed pasa alapította), Brown viszont csak két mecsetet említ, annyit, ahányat az előző századból ismerünk. A magyar lakosokaz egyszeres sövényfallal és árokkal koszorúzott külvárost lakták, itt állt a templomuk is (Evlia szerint három, Brown szerint egy, ez a reálisabb). A három leírás Vác hanyatlásában is egyetértett. Brown ezt ugyan nem mondta ki, de a hajdani püspöki székhelynek és a jelen érdektelenségének szembeállításával világosan értésre adta. Howard így borongott: „Ez a város nagyon leromlott állapotban van; hajdan püspöki székhely volt, de százharminc év leforgása alatt hússzor cserélt gazdát, gyakran kifosztották, egyszer még föl is gyújtották.” Evlia Cselebi, aki a rissz-rossz kalyibákat is mindig takarosnak látta, egyértelműen kifejezte rosszallását a szandzsákszékhelyhez méltatlan szegénység fölött. Hiányolta a valamirevaló török centrumok elengedhetetlen tartozékait: a fedett bazárt, az elemi és főiskolát, meg Vác 1684. évi felszabadítása
