Nagy László: Emlékeim a hadifogságból 1914-1921 (Vác, 2018)
Előszó - Várnai Sándor
Előszó Nagyapám, Nagy László 1889-ben született az egykor Magyarországhoz tartozó Turóc megyei Turócszentmártonban - mely város jelenleg Szlovákia része. Családja a Zólyom megyei Radványban telepedett le és szerzett illetőséget. Édesapja, Nagy István, édesanyja Veszelkó Mária, mindketten pedagógusok voltak. Nagyapám 1922. szeptember 14-én letelepedési kérelmet nyújtott be Vácra. Az engedélyt 1923. június 7-én kapta meg, miután igazolta, hogy befizette a szokásos eljárási díjat, ötvenezer koronát a kórházi alapra. Ettől kezdve Vác, Konstantin tér 18., I. szám alatt hivatalosan is itteni lakos lett, és rá egy évre megkapta a magyar állampolgárságot is. Nagy László, Vác Megyei Város Villamosművek második embere, főkönyvelője volt. Itt alapított családot. Felesége az erdélyi örmény származású apanagyfalusi Gajzágó Melánia. Két gyermekük született, Mária és László. Édesanyám, Nagy Mária elbeszéléseiből tudom, valamint a megmaradt fényképekből és dokumentumokból, hogy nagypapám a természet és a túrázás nagy szerelmese volt. A „Folia Entemologica Hungarica” című tudományos folyóiratban cikke is megjelent egy különleges lepkecsaládról. A lepkék csodálójaként óriási lepkegyűjtemény tulajdonosa is volt. Publikált a „Kirándulás Börzsönybe” című kiadványban, és írásai jelentek meg a Turisták Lapjában. A Magyar Turista Egyesület váci osztályának elnöke volt. Korai halálát is - ötvenöt évesen halt meg - kedvenc időtöltése okozta: egy éjszakai lepkegyűjtés alatt megfázott. Kiskorú gyermekeit nagymamám, sok nélkülözés közepette nevelte fel. Naplójából megtudhatjuk, hogy váci letelepedése előtt részt vett az I. világháborúban és onnan gyalogsági zászlósként szerelt le. Az orosz hadifogságból viszontagságos úton tért haza. Erről szól ez a csodálatos napló, ami irodalmi műként is megállja a helyét. Ezt a naplót ajánlom mindenkinek, aki 5
