Nagy László: Emlékeim a hadifogságból 1914-1921 (Vác, 2018)
Nagy László: Emlékeim a hadifogságból, 1914-1921
dék mindkét oldalon, akár az afrikai, akár az arábiai oldalon, homokhegyekből álló sivatagokból áll, s egzotikus209 látványt nyújt. Az egyik kikötőben egy sereg menekült orosz gyerek várt ránk, élénken kérdezősködtek hazájuk sorsa felől. A hőmérséklet forró, melyet a sivatagi szelek még fokoznak. Este tíz órakor Port Szaidba210 érkeztünk. Gyönyörű kikötő, forgalma túlhaladta az eddigieket. Az idő hűvösebbre fordult, lassan kiegészítettük hiányos öltözékünket. Indulás 26-án reggel négykor. Mikor megpillantottuk a távoli Kréta-sziget hóval bo-Földközi ten er r^ott ormait, az egész hadifogolytömeg zúgó éljennel ® fogadta az öreg Európát. De a kitörő öröm mögött ott lappangott a kínzó bizonytalanság: mi vár ránk otthon? Elhagytuk a napfényes, mindenben bővelkedő trópust, a hangulatunk szinte önkéntelen211 alkalmazkodott a környező természethez: a Földközi-tenger északi széltől ringatott, piszkos zöld tükréhez és a hóval fedett ormokhoz. A szabad trópus után oly gondterheltnek láttuk Európát! 1921. április 28 1921 má'us 1 tegnap este hat órakor érkeztünk meg. Másnap meg-TrÍeSZt^US ' hallottuk az híreket, vasutassztrájk miatt egyelőre nem lehet mivel elutazni. A hírek és a kihalt kikötő, no meg a nagy türelmetlenség mindnyájunkat lehangolt. Délután kiszálltunk. Én a csehekkel tartottam, s egy barátomhoz csatlakozva indultam a vasútállomásra. Sehogy sem tetszett, amit láttam, de mindenen túltettem magam azon tudatban, hogy nemsokára otthon leszek. Ma csak a magyar transzport indul, holnap mi, a románokat és szerbeket senki sem várta. Mikor a vicinális Illésfalvát - most „Iliasova”m - elhagyta, szorongó érzéssel siettem az ablakhoz, hogy kinézzek. Egymás után tűntek fel az ismerős részletek, melyek a hajnali szürkületben álomnak tűntek fel. A Garam, az Urpin,215 a 1921. május 11. Radvány213 65
