Nagy László: Emlékeim a hadifogságból 1914-1921 (Vác, 2018)

Nagy László: Emlékeim a hadifogságból, 1914-1921

kicsalnak egy japán tisztet, aki kivont karddal csinál magának helyet. Húzzák félre az asztalokat, a japán tiszt hadifogoly barátai csendesítik a lármás amerikai katonákat. Egyszerre előugrik a japán tiszt, a szakétól126 feltüzelve, kardjával őrülten hadonászva valami japán haditáncba kezd. Az amerikaiak gúnyosan röhögik, de a japánok szerencsére nem tudnak az európai ember arcából semmit se kiolvasni. Látom, Nagai már tűkön ül, tehát el kell menni. Ott is hagytuk az egész társaságot. Útközben egymás után tartóztattak fel a japán, orosz és amerikai patrulok,127 de mindjárt továbbengedtek.

Ez csak egy futó pillantás volt a tábor éjjeli élete felett, de ki tudná leírni mindazt, ami ugyanakkor a zughelyeken és a barakkokban ment végbe?

Vagy azt a szerepet, amit Szibériában betöltött? Szinte hihetetlennek tűnik fel, hogy az orosz és amerikai hadseregek szállítói hadifoglyok voltak. Az összes élelmezési raktárakat is ők kezelték, illetve adták el potom pénzért a hadifogoly-konyháknak. Ez persze az orosz tisztek tudtával történt, akik a fele haszon fejében mindent elnéztek. A táborok ipartelepei pótolták a nagy áruhiányt, s a kínaiakkal és amerikaiakkal szövetkezve kezükben tartották a kereskedelmet. Az elsőrendű szükségleti cikkek, az ópium-, kokain- és morfiumüzleteket formálisan monopolizálták. Formális börzespekuláció tombolt a táborokban, máról holnapra gazdagodtak vagy buktak a hadifogoly spekulánsok. Úgy volt már, hogy minden idegen úr Szibériában, csak az orosz egy nagy senki. A jó sors a hadifoglyokat elbizakodottá tette, melynek visszahatásai lassan mutatkozni kezdtek. Egy alkalommal híre járt, hogy a felbőszült orosz katonaság lefoglalja a hadifoglyok felhalmozott élelmiszer- és vodkakészleteit: erre a hírre egy egész japán ezred szállta meg a tábort, és egy oroszt sem engedett be. A hadifoglyokat ez a tény ismét módfelett elbizakodottá tette, s a fehérek iránt tanúsított gyűlöletük kommunista aknamunkává fajult. Csak mikor a vörös ököl ismét fenyegetőleg emelkedett fel, ijedtükben szerettek volna mindent visszacsinálni.

Petrográd128 és Moszkva ostromlói Kolcsak,129 Gyenyikin,130 Jugyenyics131 és az angolok a hirtelen támadó vörösök csapásai alatt hullanak széjjel. Megkezdődött a visszavonulás, s nyomában az anarchia. Sose látott véres napokat élt át Szibéria! A vörösök és fehérek egyformán gyilkoltak, az intervenciós csapatok pedig a maguk számára foglalták le az egész szibériai vonalat, s heteken keresz-37