Nagy László: Emlékeim a hadifogságból 1914-1921 (Vác, 2018)
Nagy László: Emlékeim a hadifogságból, 1914-1921
Szibériát. Első dolguk volt a rendőrséget szétzavarni, s helyüket kétes egzisztenciákból toborzott milícia foglalta el. A város el volt árasztva fegyverekkel. A város tele volt hajmeresztő hírekkel: nyomtalanul kezdtek eltűnni egyes emberek, főként a régi tisztek és hivatalnokok. A zemsztvóf5 és egyéb hivatalokat szovjetekké86 és komisszariátusokká87 alakították át, a kommunisták a hatalmat ezzel teljesen kezeikbe vették. A mi táborunk is megtelt a frontról szökött katonákkal, akik pogromjaikkal, uszító gyűléseikkel és önbíráskodásaikkal állandóan izgalomban tartották a tábort.88 Tisztjeik nem voltak, mert ezek már rég elszökdöstek. Egy napon arra ébredtünk, hogy az őrség nem áll a helyén. Megtudtuk azt is, hogy a katonaság, megunva a dicsőséget, jobbnak találta hazamenni. Kitört az öröm a táborban: végre szabadok lettünk. A hadifogoly ekkor már semmivel sem törődött, csak a sok nélkülözést akarta behozni. Ehhez pedig pénz kellett! Addig „tachimroztak”,89 míg nem sikerült a „burzsujok”-tól otthoni visszafizetésre pénzt szerezni. Ezután a Kommercseszkoje podvorjétőP0 (hotel) az utolsó kínai korcsmáig mulatott a fogoly istenigazába. A lumpolások, udvarlások és mulatozások közepette a hadifoglyok megfeledkeztek arról a zűrzavaros helyzetről, amelyben oly könnyelműen éltek. Pedig köröskörül mindjobban nőtt a veszély. Jöttek a rémhírek Berezovkáról, Irkutszkból, Csitából, amelyek több hadifogoly agyonlövetéséről számoltak be. A tábor el volt árasztva volt hadifogoly internacionalistákkal, akik a Vörös Hadseregbe toborozták a foglyokat. Végre Verhnyeugyinszkban is megjelentek a rettegett internacionalisták és a feketecsillagos anarchisták.91 Az elsőt javarészt a krasznojarszki, az utóbbit az omszki fogolytáborból toborozták, és ez volt az a híres omszki „otrjad".92 Amint ők mondták, nagy megbotránkozással tapasztalták, hogy a verhnyeugyinszki tábor tele van ellenforradalmár „aranyzsinórosokkal”.93 Akit az utcán elfogtak, azt kegyetlenül elverték, disztinkciójától94 megfosztották és visszaküldték a táborba. Ezek után senki sem mert kimenni a városba. Valóságos pokol lett az élet, a megriadt hadifoglyok éjszakákat virrasztottak, mert a tábor környékén állandóan folyt a lövöldözés. A vörösök gondoskodtak róla, hogy a legrémesebb híreket terjesszék, hogy ezzel lelkileg még jobban gyötörjenek. Egy éjszaka rajtaütésszerűen motozást rendeztek a táborban, s ha az oroszok közbe nem 27
