Nagy László: Emlékeim a hadifogságból 1914-1921 (Vác, 2018)

Nagy László: Emlékeim a hadifogságból, 1914-1921

Az őrség vígan csempészte be a sok disznóhúst, cukrot, ópiumos kínai cigarettát, konyakot,67 gandzsát,'68 és mi éltünk, s ünnepeltük a forradalmat. Néhány nap alatt azonban lelohadt a muszkák kedve. Már nem látni piros kokárdás druzsinákat69 tisztjeik vezetése mellett az utcán katonás rendben felvonulni. A Kerenszkijt70 dicsőítő piros zászlók is eltünedeztek. Ehelyett furcsa s kellemetlen dolgokat kezdtünk észrevenni. Gyanús katonacsoportok kezdtek a táborban megjelenni, kik minden parancs nélkül kezdtek kutatni és rekvirálni. Az orosz tisztek tehetetlenek voltak, s minket kértek, hogy legyünk a katonákkal szemben óvatosak. A hadifogoly mit tehetett mást, „gyúrta” a muszkát, ismerte már annyira, hogy telebeszélje a fejét. De még így is a „forradalmár katonák” nap nap után súlyosabb helyzetet teremtettek, s ehhez járult még a civilek gyűlölete is, akik minket okoltak a drágaságért. Nagyon lesújtó tudat volt ez, mert hisz a forradalomig éppen a köznép volt az, aki annyira velünk tudott érezni. Most pedig éppen az ő követelésükre kellett a tábort elhagyni. A parancsnokság nem mert pártunkra állni, s mi 1917. szeptember 7-én a nép fenyegető ökleitől kísérve hagytuk el Trojckoszavszkot.

Miután a hajóállomásig, Juszty-Kjahtáig (Ycnvb Kaxma)71 a 22 versztnyi utat lerobotoltuk, azt hittük, hogy odaérve hamarosan behajóznak. De itt is csak a „szicsasz”72 rendszerrel dolgoztak. Egész éjszaka zuhogott a hideg őszi eső, s nem volt hol meghúzni magunkat. Másnap tíz óra tájban végre behajóztak, jobban mondva betömtek egy nagy fa slepperbe,73 míg a vontatóhajóba idősebb tiszteket engedtek csak. Két napi keserves utazás után megérkeztünk Verhnyeugyinszkba7* (BepxneyduHCKh). Itt kellemes meglepetés ért: a garnizonban az őrségen kívül nem volt katonaság. A druzsina is rövidesen

25

Burjátok téli öltözetben