Nagy László: Emlékeim a hadifogságból 1914-1921 (Vác, 2018)

Nagy László: Emlékeim a hadifogságból, 1914-1921

magukat az oroszok fölé kezdték helyezni. A „Náberezsnája"30 korzó megtelt szemtelenkedő hadifoglyokkal, a kávéházak és vendéglők hangosan mulatozó „idegenekkel”. Az orosz tiszteket női társaságban kigúnyolták, a parancsokat kijátszották, úgyhogy egy szép napon arra ébredtünk, hogy a tábor őrséggel van körülvéve, s nem volt szabad többé kimenni. Júliusban újabb hadifogolytranszport érkezett ide, augusztus 16-án pedig a tábort feloszlatták, s engem 150 társammal együtt 1915. augusztus 17-én Irkutszkba helyeztek át.

Szretyenszkben hadifogságom legszebb napjait éltem le. A csodálatos Kelet kalandokra ingerlő misztikumával, szélsőséges impressziójaival regényhősökké formált mindnyájunkat. Még egy hete sem voltam Szretyenszkben, amidőn egy zuglavkában31 (aubkci) az úgynevezett ciganykájával32 megismerkedtem, Anyutával (Awoma). Kazacska33 volt, amolyan érdekes orosz típus: mélyen fekvő szürke szemekkel, kiálló arccal, húsos, de formás ajkakkal, pisze orral. Megkérdezte, melyik épületben és hol lakom, aztán elment. Másnap nagyon meg voltam lepődve, midőn a folyosón megpillantottam, ő is látszólag félénk volt, de amidőn szobámba vezettem s magunkra maradtunk, hirtelen magához tért. Leült és elkezdett beszélni: hogy ő kaukázusi, Nyikolaj Nyikolajevics34 törvénytelen lánya (persze nem hittem), aki egy egész tragédiát élt le, s bosszúból egy asztaloshoz kényszerítette őt az itteni tábornok. Sok mindent beszélt még össze-vissza, majd kijelentette, hogy amenynyiben én nem látogatnám meg minden nap, akkor ő jön majd el hozzám. Mialatt mi diskuráltunk, híre ment a táborban, hogy nekem vendégem van. A szomszéd szobák mind megteltek kíváncsiakkal, akik eleinte hangos röhögéssel tüntettek, majd a szótárból kiolvasott orosz szavakat kiabáltak, végül türelmüket vesztve berontottak a kis szobába. Anyutát mintha leforrázták volna, annyira meglepte ez az eset, majd bámulatából felocsúdva menekülni próbált, de útját elállták. Egy hangos sikoly, s Anyuta ájultan vágódott el a padlón. Úgy látszik, ez használt, mert a tisztek szótlanul vonultak ki, s még a szomszéd szobákat is üresen hagyták. Anyuta hamarosan magához tért, s a történtek után, kiábrándulva a hadifogoly tisztekből, halálosan szerelmes lett - belém. így kezdtem én megismerni az orosz nőket, anélkül hogy eszembe jutott volna Anyuta szerelmét viszonozni. A Tolsztoj-ideákkal telített Anyuta pedig ezt elvárta volna tőlem. A támadások egész sorát zúdította

15