Nagy László: Emlékeim a hadifogságból 1914-1921 (Vác, 2018)

Nagy László: Emlékeim a hadifogságból, 1914-1921

mas hajók tették élénkké. Másfél napot, számtalan alagúton át, állandóan a nagy tó mentén utaztunk. Pedig csak egy kis részét érintettük. A partot ősfenyvesekkel borított hegyek övezték, míg a túlsó oldal - akár a tengeren - a messzeségbe veszett el. Igazán elragadtató látvány volt ez a vadban és halban oly gazdag, feneketlen mélységű tó. Nemhiába hívják „Szent-tónak” (CBxmoűe 03epo), hová messze földről eljön a buzgó burját,18 hogy itt mutassa be áldozatát Buddhának.19 További utunk már kevésbé volt oly szép. Tán egyedül Csita20 (Huma) keltett fel bennem különösebb érdeklődést. Itt a különféle, burját, mongol, kínai, tatár stb. típust látva az ember érzi, hogy a Távol-keleten (AdAbHeBocmoKb)2' van. Csita után Karimszkáján22 (KapuMCKax) vesztegeltünk egy napig. Itt tudtuk meg, hogy Nyercsinszk23 felé utazunk a végállomásig: Szretyenszkig.24 A négyhetes utazás bizony mindnyájunkat kimerített, s bizony örömmel gondoltunk mindnyájan a pihenőre.

Tevekaraván a Silkán

Szretyenszk

1915. január 5-én délelőtt tíz órakor érkeztünk Szretyenszkbe (Cmp^mencKb). Egy szakasz druzsina (népfelkelő) várt ránk az állomáson, és negyedórát kellett itt a 35° R hidegben várakoznunk, míg nagy nehezen összeolvastak minket. Ezután szuronyos őrökkel körülvéve útnak indítottak a garnizon felé. A város, amint megpillantottam, kellemes impressziókat keltett bennem. Hegyekkel körülvéve, a Silka folyó (peKa UIhakci)25 völgyében feküdt, száz és száz kéményéből a

13