Nagy László: Emlékeim a hadifogságból 1914-1921 (Vác, 2018)

Utószó - Horváth M. Ferenc

Nagy-Magyarország területéről mintegy 3,8 millió katona vonult be - és ahogyan a korabeli gyakorlat szerint számították - közülük 2,08 milliónyi emberveszteségünk volt, vagyis 611 ezren hősi halált haltak, 743 ezren megsebesültek és 734 ezren kerültek hadifogságba. Az eltűntek száma nem ismert!43 Nemcsak az emberveszteség volt óriási, hiszen a háborút követően Magyarország kétharmadnyi területét is elveszítette, és ennek társadalmi-gazdasági következményeit a mai napig megtapasztaljuk.

Nagy László pontos képet rajzol meg az 1917. februári polgári forradalom és az októberi bolsevik hatalomátvétel következményeiről és az azt követő polgárháború, a káosz számtalan eseményéről. Természetesen nem ismerte részletesen az eseményeket, de jól látta a Kerenszkij-kormány bukásának tragikus következményeit, a bolsevik hatalomátvételnek, puccsnak minden káros hatását, amit humanista módon ekként értékelt: „a felelősség megszűnt, az emberi élet értéktelen lett’’. Kiválóan mutatja be az egymással szembenálló erőket: a békét kívánó katonákat, a vörös csapatok szétzüllését, a hadifoglyokból lett internacionalistákat, a kegyetlenkedő cseh légiósokat, akik mind-mind a saját érdekeiket figyelembe véve használták ki a káoszt. Mindeközben pontosan ábrázolja a hadifoglyok helyzetét, lelkiállapotát, akik a szabadságukat akarták volna visszanyerni és végre hazajutni.

Nagy László értesüléseit minden bizonnyal részben azoktól a személyektől szerezte, akikkel közvetlen kapcsolatban volt: az őrizetét ellátó baráti tisztektől, civil barátaitól, hadifogolytársaitól és a hírlapokból. Másrészt olyan személyiségnek tűnik, aki könnyen kötött barátságot, szerzett ismerősöket, és velük együtt vagy rajtuk keresztül jutott tapasztalatokhoz, melyeket „könyvelői" pontossággal rögzített.

Nagy László alig-alig említi, hogy milyen körülmények között éltek a tisztek a hadifogolytáborokban, akiket mindig sokkal jobb feltételek mellett helyeztek el, mint a legénységet. Míg a tiszteket - kiszolgálóhelyiségekkel ellátott - barakkokban, addig a közkatonákat sok esetben földkunyhó-táborokban szállásolták el. A túlélést segítették elő a különféle állások, sőt vál43 Kiss Gábor: Az I. világháború veszteségi adatainak kezelése a világháborútól napjainkig. Történelmi Szemle, 2014/4., 50-60.

102