Horváth M. Ferenc: Vác városkalauz (Vác, 2014)
Tartalom
38 A Szentháromság téri halpiac a Szentháromság-szoborral, az ún. Sokmészárszékkel - az egy helyre letelepített mészárszékekkel - és a püspöki sorházzal. Az épületek nagy része Mária Terézia 1764. évi látogatására készült el. Ekkor emelték Nagyvác és Kisvác határán a Kőkapunak nevezett diadalívet is. A kisváci reformátusok csak II. József 1781. évi türelmi rendelete után fogadhattak lelkészt és építhették meg templomukat 1785-ben. A görögkeleti vallásúak rendelkeztek még jelentősebb közösséggel és 1792-től templommal a városban. A város déli határában, a Képes Krónikában említett csodaszarvas legendához fűződő helyszínen építették fel az 1710-es években a Hétkápolna-templomot. A közelben levő híd, mely az ország legrégibb közúti hídja, a Gombás-patak felett épült meg 1753-ban. Az egykori vásártéren (ma Dr. Csány L. körút) 1731-től áll a színéről a mai napig Vörösháznak nevezett püspökuradalmi gazdasági épület. A Duna-part 1812-ben a Görög templommal, a Fehérek templomával és a piaristák épülettömbjével Az akkori város keleti szélén építették fel 1744-ben a Rókus-kápolnát az 1740- es pestisjárvány áldozatainak emlékére. Ugyancsak a város szélén, Felső-Törökhegy lábánál 1727-ben emeltette Schick János a Kálvária épületét és mellette egy remetelakot. A katolikus egyház hitújító tevékenysége az épületek barokk arculatában tükröződött. A Kőkapu Itt emelték az új püspöki palotát, a papi szeminárium, a piarista rendház és gimnázium és elemi egyházi iskola épületét is. A város korábbi hadi központját, a lerombolt vár területét (a mai Géza király tér) a ferencesek kapták meg. A Géza király tér, a Konstantin tér és a Főtér közötti útvonalba ékelődött be a Szentháromság tér a piaristák új templomával, A Hétkápolna-templom
