Horváth M. Ferenc: Vác városkalauz (Vác, 2014)
Tartalom
Vác város 1689-ben vésetett Szűz Máriás pecsétje de a földesúri fennhatóságtól 1848-ig nem tudott megszabadulni. Sajátos módon hatott a város fejlődésére a püspökség és a káptalan között folyt vita Vác város és más birtokok után a püspökséghez befolyó jövedelmek elosztásáról. 1712-ben még csak a váci jövedelmeket különítették el 7/8-1/8 arányban, 1742 decemberében pedig már a közös birtokokat, így Vác város területét is két részre osztották. Ekkortól külön-külön tanáccsal, bíróval, pecséttel rendelkezett Püspökvác és Káptalanvác. 1714-től 1770-ig létezett még az igazgatási szempontból ugyancsak önálló, reformátusok lakta Kisvác jobbágyközség. Lakóit Kollonits Zsigmond püspök az ellenreformáció jegyében arra kényszerítette, hogy vallásuk miatt elhagyják Nagyvác területét, és a városfalon kívül, a Duna mentén északra telepedjenek le. A városka családjainak száma elsősorban a betelepítések révén növekedett. A 17. század végén nem érte el a százat. 1701-ben már két és félszeresére (ebből német 30%), a század közepére pedig közel tízszeresére nőtt a családok száma. 1785-ben 1225 családból és önálló személyből 114 volt betelepülő. Közülük 4 bajor, 4 birodalmi, 23 cseh, 4 frank, 10 görög (valójában balkáni eredetű, görögkeleti vallású, aromán, másként cincár nemzetiségű), 3 horvát, 1 itáliai, 1 lengyel, 11 morva, 46 oszt- JjÉ «Kg rák, 1 szász, 4 / sziléziai, 2 szvév sváb) nemzetiségű volt. Az 1111 U magyar család T Kisvác pecsétje A Morvaországból jött Johann Roschinszky kékfestő részére 1800-ban kiállított céhlevél többsége római katolikus, kisebb része református volt, míg a betelepülők - a 10 görögkeleti családot leszámítva - mind római katolikusok voltak. Zsidók - negyven család, 200 fő - csak a 18. század első harmadában lakhattak itt, ezt követően kitiltotta őket Althann Mihály Frigyes püspök. A cigányok még a török hódoltság elején kerültek a városba, akiknek többsége zenész és kézműves volt.
