Horváth M. Ferenc: Kisvác. Falu a városban (Vác, 2017)
A templom
A templom Alighogy II. József kiadta türelmi rendeletét, a kisváci református közösség 1784- ben hozzáfogott kőtemploma építéséhez. Hauszmann János Vácott élő cseh kőművesmestert bízták meg ezzel a feladattal. Az alapkövet 1784. április 28-án tették le, az építkezés viharos gyorsasággal haladt, és 1785. december 4-én fel is szentelték a templomot. Az egyszerű, késő barokk sílusú templomot nem építhették a főút mellett, az ma is zegzugos utcákon át közelíthető meg. A református templomokra jellemző díszítetlenség jellemzi belső terét. A szószék Regele József váci asztalosmester munkája. Az 1712-ben öntött, temetésekkor használt harangot elvették tőlük, amikor megfosztották az egyházközséget oratóriumától, és a püspök elűzte őket a városból. Hiába próbálták meg visszaszerezni, a haranghoz való jussukat nem ismerték el. A Helytartótanács úgy határozott, hogy a harangot közösen használhatják a reformátusok és a katolikusok. A döntés azonban sértette a kisváciak igazságérzetét, azért úgy döntöttek, hogy saját harangot öntetnek. Egyébként is harangozásra csak 1786. augusztus 1-jén kaptak engedélyt. A második harangot 1787-ben - ahogyan a felirata jelzi - „A kis Vatzi Reformátusok magok tulajdon költségeken öntették" Brunner József budai mesterrel. A harangot először a templom előtti ágasfára tették, de mivel „ott a templom az hangját elvette", a Kisváci főúton csináltattak egy ácsolt haranglábat Gosztonyi kisnémedi földesúr segítségével. 1794 karácsonyára lett készen a templom tornya, amiben elhelyezték a harangot is. Hogy harang nélkül ne maradjanak a kisváci katolikusok sem, 1807-ben haranglábat helyeztek el az oskolamester lakásánál, később ezt a főút és a Kálvin utca kereszteződésében
