Horváth M. Ferenc: Kisvác. Falu a városban (Vác, 2017)

Kisvác

Kisvác

Vác az oszmán hódítás után a Dunával párhuzamosan, a püspök-uradalmi kormányzói épülettől északra terjeszkedett, s az anyavároson - az 1764-ben megépített „triumphális portán", a diadalkapun, a Kőkapun - túl jött létre 1718-ban Kisvác jobbágyközség. A 18. század közepétől Kisvác és Nagyvác egyre közelebb került egymáshoz, amikor Eszterházy Károly a két település között kezdte meg az 1760-as években - a Bécsi kaputól a diadalkapuig terjedő - Karolina városrész kiépítését.

Kisvác falusias jellegű település volt, vásártartási joggal nem rendelkezett, ezért piactere sem alakult ki, lakói portékáikat a pesti és a váci piacon értékesítették. A falu sokáig egyutcás, majd fésűs szerkezetű település volt. Az utcafrontot földszintes, zárt sorú házak alkották, többnyire - a nyugati oldalon a Duna-partig lefutó - hátsó kerttel, gazdasági udvarral, szekérbehajtásra alkalmas kapuval. Az egykor rusztikus kiképzésű, egyszerű vakolatdíszítésű homlokzatok és kőkeretes kapubejáratok a mai napig is több helyen megmaradtak. Ez volt a Vácról északra vezető főút, ami a Balassagyarmat felé vezető Nógrádi országúiba torkollott. A 18. századi megtelepedést követően több mint száz év elteltével, 1919-ben született meg Kisvác átfogó rendezési terve, ami a Duna-part és a vasútvonal közötti rész rendezését célozta meg. Ez már tartalmazta a „nagykörút" kialakítását és családi házas környezet megteremtését. A Kisváci főút szerepe akkor csökkent, amikor a 20. század első felében fokozatosan kiépült és átvette szerepét a vele párhuzamosan haladó Árpád út mint a nagykörút egy szakasza, és Kisvác kéttengelyes városrésszé vált. A Duna-part rendezése azonban még ma is várat magára, de egyre többen fedezik fel, telepednek meg itt és építenek csinosabbnál