Váci Krónika (Vác, 2009)
( %íc, „ez a régtől fogva híres város" a Dunán innen, a Cserháthegység és az Alföld találkozásánál, a Naszály hegy lábánál, a Duna bal partján fekvő kisváros. Mivel az ország kezdetektől fogva jelentős települése, a későbbi főváros, Buda közelében, a dunai vízi út mentén fekszik, még a „metropolis árnyékában" is jelentős szerepet vívott ki magának a térségben. E kiváló földrajzi-természeti adottságok ugyanis lehetővé tették, hogy az észak-déli és a kelet-nyugati kereskedelmi útvonalak találkozásánál piackörzetté váljon, helyi iparosai, agrártermelői és kereskedői bekapcsolódjanak a környék és a főváros ellátásába is. Püspöki székhelyként pedig Nógrád megyétől Szegedig a vallási, egyházi élet meghatározó középpontja lett. A város kulturális kisugárzó ereje több területen is érzékelhető volt: a középkorban a káptalani iskola, a vallásos társulatok, a törökkor után - gazdasági szerepük mellett - a céhek, a piarista gimnázium és a papi szeminárium, a felvilágosodás korától és a reformkortól a színjátszás, a nyomdák és az egyesületek jelentették a kulturális fórumokat. Napjainkban a sokrétű iskolai oktatás, a megyeszékhelyekre jellemző közgyűjteményi és közművelődési hálózat, az egyre nagyobb hírnevet kivívó rendezvények, nem utolsósorban a tudományos és a művészeti élet kiemelkedő váci személyiségei adnak rangot a városnak és teszik egyedivé arculatát. ^PÍiC városának veretes történelmi múltja - mely számtalan szálon kötődött országos eseményekhez is -, jelene és ígéretes jövője érdemes arra, hogy megörökítsük a ma emberének és a jövő nemzedékeinek. ^^alószínű, hogy már az őskőkori ember is megtelepedett városunk területén, de régészeti emlékek csak a középső kőkor idejéből kerültek felszínre: a sződligeti határban fellelt kőeszközök, kaparok, kések és tűzhelynyomok. A város északi határában megtalálták az újkőkori emberek településének nyomait, akik már földműveléssel, állattartással is foglalkoztak. A rézkor embere erődített telepet, az ún. Pogányvárat építette fel magának a mai Kisvácon. A vaskorban a kelták telepedtek le huzamosabb ideig Vác területén. Kerámiáik, vasból gyártott fegyvereik és ékszereik, ezüstpénzeik kerültek elő a föld mélyéből. A Római Birodalom által Kr. u. 8-ban létrehozott Pannónia provincia keleti határvonalán, a Duna alkotta limesen kívül esett, és így a Barbaricumhoz, a barbárok földjéhez tartozott városunk területe. A rómaiak az itt élő szarmatákkal építtettek fel egy védelmi árokrendszert, a Csörsz-árkot, ami a szomszédos gótok, vandálok és gepidák betörései ellen szolgált. A limes mentén ellenerődöket, kikötőket létesítettek. Ilyen a Pokolcsárdától délre található Bolhavár is. A római korban városunktól északkeletre fekvő területeken megtelepedő germán népek, a kvádok laktak. Településüket a kavicsbánya területén tárták fel. Ugyancsak itt éltek évszázadokon át az őket felváltó avar népek is. Míves ékszereik, övcsatjaik kerültek elő temetkezési helyükről. Qß^magyarok „váci" honfoglalásáról, itteni megtelepedésükről csak sejtéseink vannak. A X. századtól már a honfoglaló magyarok vették birtokba a város környékét, akik azonban még egy-két évszázadon át együtt éltek a szláv lakossággal. A régészeti emlékek közül legismertebb a Hétkápolnánál feltárt kora Árpád-kori, X-XI. századi temető, ám hogy ide kik temetkeztek, szlávok vagy magyarok, nem tudjuk biztosan. De valószínű, hogy az ehhez tartozó falu lehetett az ősi váci település. Egyedülálló régészeti emlék a „csörögi kard", egy X. századi Karoling-típusú, kétélű, egyenes kard, ami viking közvetítéssel kerülhetett a honfoglaló magyar harcosokhoz. '"farosunk kialakulása, fejlődése szorosan egybefonódott a váci püspökség alapításával, melyet Szent István szervezett meg a tíz egyházmegye között utolsóként. Az első székesegyház építését I. Géza király kezdte meg vagy fejezte be. Ehhez csodás események fűződnek, melyet a Képes Krónika ír le. 1074-ben Vác közelében táboroztak Géza, László és Ottó hercegek Salamon király ellen felvonuló csapatai. Egy lakatlan erdő volt itt, melyben csak egy Vác nevű remete élt, akiről elnevezték az itt felépített várost. A hercegek a Szent Péter-kápolnánál tanácskoztak, amikor László hercegnek látomása volt: egy angyal szállt le az égből és egy koronát helyezett Géza fejére. László fejtette meg a jelenséget: Salamon legyőzése után Gézát királlyá koronázzák. Géza ekkor ígéretet tett, hogy egyházat emeltet Szűz Mária tiszteletére. A Mogyoródnál megvívott győztes csata (erről az Iburgi Évkönyv is beszámol) után helyet kerestek a templomnak, s ekkor újabb csoda történt: egy agancsain gyertyát hordozó szarvast láttak, melyre mikor rálőttek, a Dunába ugrott. E helyen építtette fel Géza a székesegyházat, s a krónikák szerint később abban temették el. Qß^garamszentbenedeki apátság 1075-ben kiadott alapítólevelében említik először oklevélben Vác városát, a Boldogságos Szűz Máriáról elnevezett váci püspökséget és az első „váci polgárt", Nesku aranyművest, aki fivérével együtt a Naszály erdeje mellett telepedett le. A város, a váralja népe az árokkal körülvett vár mellett lakott. A váron belüli épületekről, a székesegyházról, a püspöki palotáról és a kanonoki házakról, valamint a váralja girbegörbe utcácskáiról, piacteréről alig vannak ismereteink. Néhány leveles díszítésű faragott oszlopfő és szalagfonatos, virágmintás medence maradványa tanúskodik az első székesegyház szépségéről. Q^város fejlődését a tatárjárás törte meg, és 1241 virágvasárnapján, március 17-én, Vác Feketevasárnapján a tatárok feldúlták a várost és felgyújtották a székesegyházat. Hogy újból megindulhasson az élet, a püspök-földesúr vendégeket, németeket telepített le a várostól északra, s a mai Főtéren létrejött Vác-Németváros, középpontjában a Szent Mihály-plébániatemplommal. Vác-Magyarváros lakói továbbra is a vár körül laktak. A két város közös bíróval, de külön tanáccsal és pecséttel rendelkezett. A németek pecsétjükre védőszentjüket, a sárkányt legyőző Szent Mihály arkangyalt vésették, míg a magyarok valószínűleg Szűz Máriát jelenítették meg. Városunk fejlődését jelzik azok a kiváltságok, melyeket az idők folyamán megszereztek: a bíró- és papválasztás joga, a szabad végrendelkezés, ítélkezési és vásártartási jog. Az évente három alkalommal, Mátyás, Gál és Tamás napján megtartott váci sokadalom pesti, gyarmati, szécsényi kereskedőket is ide vonzott. Az „Istentől való rossz" váci vámhelyen pedig harmincadot szedtek minden portéka után. Qß^vaciak megélhetési forrása a földművelés, a csekélyebb állattartás, a céhes iparűzés és a kereskedelem volt. A szőlőt a Naszály lejtőin nevelték, s a jó hírű váci bort a városi házak alatti pincékben tárolták. Az iparosok között voltak ötvösök, fazekasok, mészárosok, vargák, kovácsok, tímárok, pékek, takácsok, szabók, esztergályosok, molnárok, malomépítők és szekérgyártók. /árosunk Mátyás király uralkodása, Báthori Miklós püspöksége idején élte virágkorát, aki a budai vár mintájára reneszánsz udvart teremtett. Pártolta a művészeteket, műtárgyakat vásárolt, értékes könyvtárat alakított ki. Számos faragott oszlopfő, színesre festett kő ablakkeret és a mai székesegyházban látható bábos korlát tanúsítja, hogy reneszánsz stílusban átépíttette, pompásan
