Üzenet, 1942 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1942-03-01 / 1. szám

vasutakat az állam elrekvirálta, a metrót, a villany és gáztársaságot államtulajdonnak tekintettek és e társaságok összes munkásait katonáknak nyilvánította az állam, akik ha kötelességüknek nem tesznek eleget, haditörvényszék elé kerülnek. Párisban kihirdették az ostromállapotot. A kormány biztosította a gyáriparosok szövetségét, hogy minden alkalmazottukat elbocsáthatják, aki a sztrájk miatt nem áll be a muükába. A prolik arca egyre sötétebb és sötetebb lett. ültek a rádiókérzülékek mellett és halgattak. Forradalom lesz—suttogták sokan-a kormány túl messze ment el. F;zt nem lehet megcsinálni a néppel. De a nép nem szólt. Az utcán a garde—civilek cirkáltak. A bellevijle-i és billancourt—i munkások kiálltak a házaik elé és nézték a puskás őröket. Nem lehetett olvasúi arcaikról, mi volt rajta: keserű reménytelenség, vagy határozott keménység. Aztán eljött az éjszaka és eljött a reggel. Az első jármüvek hat órakor indulnak meg Párisban. Hat óra öt perckor még zajtalan volt az utca. Negyedhét lehetett, mikor meghallottam az első autóbuszt Kimentem az utcára. A szállodás, mikor ajtaja elé értem lemondóain legyintett: megbukott a sztrájk és felcsavarta a villanyt, hogy megmutassa: működik. Az utcán egyre gyakrabban és gyakrabban jöttek az autóbuszok. A közeli metróállomáson is nagy volt a sürgés-forgás. A metró is jár. Megbukott a sztrájk, zümmögték az utcán az emberek. A sofförök mellett a kocsikon puskás rendőrök ültek. A sztrájk megbukott. Három hónappal ezelőtt, félévvel ezelőtt, még sikerült volna, de most már nagyon fáradt volt a nép. A folytonos megalkuvások, csalódások gyengévé tették. Mögötte volt München és mögötte az első decrets-lois-k. Az opportunista vezetők annyiszor békitgették őket, hogy lassan elfelejtettek harcolni Hol volt már a Front Populair éveinek küzdő nyugtalansága? A megviselt, az elárult a becsapott nép nem tudta kiállani a próbát. Mikor akart küzdeni, nem engedték; most, hogy harcba hívták, elvesztette minden erejét. A hivatalos rádió tizenegy felé kezdte bemondani a hirdket. Jöttek a jelentések az egész országból Itt is dolgoznak a gyárak, harsogták büszkén-ott is üzemben vannak a bányák. A vasutforgalom egy percre sem szünetelt. Tizenkét órakor jelentették: a munkásság hetven százaléka felvette a munkát. A hir nem volt igaz, de jó volt arra, hogy még jobban megtörje az ellenállást. Akik még most sem állottak be a munkába, azokat a rendőrség lefogta. Délután kettőkor Daladier győzelmi beszédet mondott Gyöztünk-szónokolt-gyözött a francia nép hagyományos hazaszeretete. Köszönöm munkásainknak, hogy megértették, hogy a haza jóléte mindenek előtt való. De a munkások már nem is figyeltek a szónokra. Az arcokon lemondás és nemtörődömség volt, de a munkások közül délutánra csak kevesen mentek ki a Szajna-partra horgászni. Estére zsúfolásig teltek meg a belvárosi mozik, a mulatók tömve voltak jólöltözött szmokingos urakkal. Gyöztünk-mondta mindenki. Daladier kezét dörzsölte. Napóleonnak nem udvaroltak annyit, győzelmei után, mint a hogy Daladiert dicsérték ezekben a napokban. 1938 decembere volt, tiz hónappal a német hadüzenet előtt.

De Franciaország már elvesztette a háborút.- 14 -