Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1941-07-01 / 3-4. szám
HITLER VAGY A “FEKETE LISTA*’? A háború közel két éve folyik már Európában, de a szel-e csak most suhintott meg először egy pár d-erék chilei magyar “üzletembert”. Egyik a demokratát játszotta eddig, másik a fasisztát, kölcsönösen lenézték egymást, de főleg azokat vetettek meg, akiknek pár pesoval kevesebb pénze volt. Amint mondom, a háború szele elérte Chilét. Ne tessék kérem mosolyogni. Nem folyik ugyan még patakokban a vér, nem változott még üszkös romhalmazzá egész Santiago, de sokkal nagyobb baj történt: megjött a “fekete lista”. Vitám et sanguinem kiáltották eddig a fasiszták a Horthy-misén, vitám et sanguinem, kiáltották a demokraták, ha-összejöttek, séd avenam non mondták, ha a magyar újság részére pénzt, helyiséget vagy bármilyen támogatást kertünk. Alkalomadtán verték a mellüket, közben pedig kártyáztak, kugliztak as intrikáltak. És nagyon vigyáztak, hogy ne “exponáljak magukat” semilyen irányban. Most azonban kiléptek exkluzivitásuk barlangjából és feláldozva éjjeli nyugalmukat a porondra lepnek: Vitám et sanguinem — kiáltják — képviseleteinkért, az árunkért. ‘Szabad országban születtünk” mintha Hitler nem ott született volna! demokraták vagyunk és azok is maradunk — mig a fekete lista veszélye el nem múlik. És a néhány “komoly kereskedő” összeáll és megalakítja a szabad magyar mozgalmat. A mozgalom célja? Biztosítani a további import-lehetöséveket. Magyarország? Mossuk a kezünket. Politika? Pszt., csak annyi rizikó, amennyi mindenképen elkerülhetetlen. . . levelet Írnak Buenos Airesbe a magyar kolónia nevében. Bejelentik a chilei magyarságnak a “Magyar honvédelmi bizottmánvhoz való csatlakozót”. A névtelen levélíró “azt hiszi, hogy az egesz magyar kolónia nevében beszél”. Honnan gondolja? Honnan veszi magának a bátorságot? Azok, akik elszigetelték, kiközösítettek magukat a magyarok többségéből, hivatva érzik magukat ilyen kijelentésekre? Éz a mozgalom megindul, nö, dagad, izmosodik. Először csak a közvetlenül érdekelt importörök, aztán egy-két naiv lélek, aki beugrik nekik. Aztán. . . nini, megjelenik az “ösmagyar” is, az ébredőből szabadelvűvé, fasisztából demokratává, farkasból báránnyá vedlett előkelőség. És ekkor már megvan a vezetőség; megindul a “mozgalom” és — feliratot intéz az angol követséghez: “Dalom olyan, mint egy forró szerelmi vallomás, csak csendesen, ne hallja senki más!” — Nem igaz, megtudhatja az U. S. A. követség is, de másnak aztán igazán semmi köze hozzá. Szóval feliratot intéznek nevezett követségekhez, melyben törhetetlen szabadságszeratetüket hangsúlyozzák — de diszkréciót kérnek. Mig mi hónapok óta nyíltan hirdetjük minden eszközzel, hogyan vitte a fasizmus Magyarországot a romlásba, addig a “szabad magyarok” hallgattak, mint dinnye a fűben. Most aztán hozzánk jönnek aláírásokat, voksokat koldulni, hogy mentsék az — 33
