Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1941-07-01 / 3-4. szám

gitse őket, csapatai ne léphessenek lengyel területre (hogy aztán ezt a hadianyagot a németek, vagy maguk az oroszok ellen használták volna, az nyílt kérdés mai’adt. Az angol és francia megbízottak különben minden meghatalmazás nélkül indultak el és úgy látszik nem is akartak komolyan tárgyalni, hanem az orosz hadi titkokat kikémlelni. Az egész tárgyalás nyilvánvaló komédia volt, melynek két célja közül az egyik sikerült, a másik nem. Nem sikerült az oroszokat egy egyoldalú szerződésbe beug­ratni és ennek révén a németek és japánok ellen uszítani, de si­került a világ közvéleményét becsapni: a négy hónapos tárgya­lásokat a nyugateurópai sajtó oroszellenes kampánnyal kötötte össze és négy hónap alatt igyekezett minél jobban megdolgozni a tájékozatlan olvasót. Az oroszok, saját szavaikat használva, nem voltak hajlandóak kikaparni a forró gesztenyét a nyugateurópai hatalmak számá­ra, hanem ugyanolyan meggondolásoktól vezetve, mint a len­gyelek 1934-ben (t.i., hogy ha nem sikerült a hitíerizmus ellen közös frontot összekovácsolni legalább saját országuk bizton­ságát akarták megóvni) s megnemtámadási szerződést kötöttek a németekkel. A szerződést a németek megszegték. De annak aláírása óta két év telt el és ez az idő az orosz politikát igazolta. Az elmúlt két év sok tanulsággal szolgált és kinyitotta a mi szemünket is. Látnunk kellett Lengyelország példáján, milyen segítséget vár­hatott volna a Szovjetunió Angliától és Franciaországtól. Lát­tuk a finn háborúban a nyugati nagytalmak reakciós politikájá­nak teljes önzését és rövidlátó ostobaságát: Németország titkos szövetségesét támogatták minden eszközzel és egész rágalomö­­zönnel árasztották el a világot. Minden eszközt megragadtak, hogy lebecsméreljék ugyanazt a hadsereget, melyet ma még el­lenségei is csak dicsérni tudnak; imperialistának nevezték az orosz politikát, pedig most az egész angol nép örülhet,, hogy nem bombázzák a német ágyuk finn területről Leningrádot. Láttuk, hogyan dűlt Franciaország a vezetői által ásott sirba és hogyan tűnt *el Chamberlain és németbarát kormánya a ma­gát megadni nem akaró Anglia éléről. Láttuk két év háborús erőfeszítéseit és nyomorúságát, egész Európa leigázását. Ezt a csaknem két éves időt Oroszország igyekezett jól ki­használni, mert tudta, hogy az összecsapás nem kerülhető ki. Lakosságát ez alatt az idő alatt 23 millióval (13 oio) növelte; uj, stratégiailag rendkívül fontos területekhez jutott és ipari ter­melését kb 25 ojo-kal fokosta. A kétéves háború pedig közben nyugaton elmérgesitette a helyzetet és lehetetlenné tette az an­gol-német együttműködést. Amig két évvel ezelőtt egy angol orosz szövetség ellenére is valószínűnek látszott, hogy a döntő pillanatban az angolok Hitlert fogják támogatni, most -ez a le­hetőség elesik anélkül, hogy bármilyen szerződés is kötelezné — 26 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom