Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1941-05-01 / 2. szám
csak az egyik vagy másik munkánál részt venni, a felét ha megkereste. Hányszor hallottam már októberben, amikor 4-5 gyermekes apák lehozták terményüket a malomba, fojtott hangon a panaszt: “ez bizony már az utolsó őrletünk, talán még kifutja januárig...” Es azután? Ha van krumplijuk, hát esznek... Aztán tavasszal, ha van napszám újra kezdik... Sokszor úgy láttátok, hogy helyzeteteknek talán az aratási és munkaszerződések igazságtalansága az okai Megpróbálkoztatok ellene fél is szólalni, de mi lett az eredmény? Egy kis időre elvitettek Benneteket. Bezártak ggy szobába, ott beszéltek Neked cselekedeted helytelenségéről. Egy kicsit meg is vertek. Te ordítottál fájdalmadban. De ez nem volt verés-mondták Neked -csak fenyítés. Mert lazítottál, Aztán ha éhes voltál és mentél újra munkát keresni abba az uradalomba, sajnálattal közölték, hogy számodra már elfogyott a munka. Te tudtad, hogy ez nincs igy. Te tudtad, hogy Neked élni kell. Úgy érezted, hogy valahogy változtatni kell «zen a helyzeten. Próbálkoztál. Illetve próbálkoztak veletek. A ti nyomorotok, elkeseredésetek nagyszerű talaj a különböző politikai jelszavak válogatás nélküli befogadtatására. Mindenütt, ahol változást, földet, jólétet, szabadságot Ígérnek, első pillanatban be ugrótok. Ti bíztok is ezekben az Ígéretekben. A feladatotokat is komolyan veszitek. Egyszer 1935-ben láttalak benneteket megmozdulni. Hatalmas volt. Megmutattátok erőtöket. Képviselőválasztás volt. A kormány jelöltjével szemben fellépett a ti jelöltetek, egy ellenzéki. Nyár volt. Rekkenö hőség. Ti kint dolgoztatok a mezön. Tudtátok, hogy 11 órakor délelőtt kell megérkezni a ti jelölteteknek. Beszélni akart Nektek. Ti délelőtt a legnagyobb munkaidőben özönleni kezdtetek be a mezőről munkaszerszámotokkal, kapátokkal, kaszátokkal, hogy a gyűlés után tovább dolgozhassatok. Sokan voltatok. Több, mint ezren. Milyen nagyszerű látvány. Hatalmas, munkában megöszült fejek, fiatal, napbarnitotta arcok, meggörnyedt asszonyok, arcotokon az erő, az akarat nagyszerű sugárzásával, némán, tömött sorokban, méltóságteljesen vonultatok a községháza elé. Hallgatni akartátok jelölteteket. Az elöljáróság nem engedte. Fenyegető, nyomasztó, követelő csend volt. A csendörség elvesztette a fejét. Megrémítette őket a Ti nagyszerűen, félelmetes és döbbenetes nyugalmatok. Sortüzet emlegettek. Ti a beszédet követeltétek rendíthetetlen nyugalommal. Erősen, sziklaszilárdan, méltóságteljesen álltatok és vártatok... Milyen nagyszerű demonstrációj a volt ez a kis jelenet hatalmas erőtöknek. Örökre bennem marad ennek emléke. Most is úgy látszik, hogy megint félre vagytok vezetve. Amikor megint szebbnél-szebb jelszavakkal, ígéretekkel igyekeznek Titeket eltéríteni a valóságtól, erre a megnyilatkozásotokra gondolok. Es nyugodt leszek. Szeretlek benneteket. Ismerem józan gondolkodásotokat. Ismerem erőtöket, akaratotokat. Bízom bennetek. Es nem fogok csalódni. Tudom, hogy előbb utóbb rájöttök ennek az újabb hazugságnak is az okaira. Rájöttök arra, hogy ez nyomo-10
