Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1941-12-01 / 6. szám

— Szóval a politika nem érdekli?

— Nem nagyon.

— Mit szeretne, ha melyik fél győzne?

— Mindegy az nekem, kérem, fotball meccsre se jártam soha.

— A házbeliekröl mit tud?

— Nem sokat. Két jó cimborám van a házban, egy cipész s egv házaló, csak ezekkel beszélgetek,

Az asszonyhoz fordulok.

— Maga többet van itthon, biztosan jobban ismeri a házbelieket, sok közöttük a munkanélküli?

— Hát bizony, kérem — feleli sopánkodva, — mindenütt van éppen elég baj.

Ezzel a kérdést elintézte. Látszik rajtuk, hogy erről nem akarnak, vagy nem mernek beszélni. Talán egy kicsit szegyellik is, mint valami «magánügyet», ami nem való a nyilvánosság elé.

—Az a?szony különben is «tipikus eset». Olyan, amilyennek regényekben, színdarabokban, filmen az, elcsigázott, agyondolgozott proletárasszoDyt ábrázolják. Most 30 éves. Tiz évvel ezelőtt férjhez ment, két gyereket hozott a világra és arról panaszkodik, hogy nagy strapát jelent a kétféle munka, napközben a mosás, este a háztartás és a gyerekek Hogy másképpen is lehet, arra nem is gondol. Dunántúlról, Pécs környékéről került fel Pestre. Mielőtt ferjhezment, egv építészmérnök né! volt szobalány.

— Jobb dolga van most, miüt akkoriban volt?

— Nem, dehát az ember mégis csak a magáéban van.

— Mit csinált, mielőtt újságárus lett? — kérdem Z. Ferencet.

— Már tizenkét éve vagyok újságárus.

— És azelőtt?

— Napszámos voltam kérem. De az régen volt, mit tudhatnék arról mondani?

Mai életkörülményeikről azonban konokul hallgatnak. A gyerekekre terelem át a, szót.

— Nincs sok baj a gyerekekkel? — kérdem az asszonyt.

— Nincs

— Nem betegek?

— A. kisebbik angolkóros. De majd kinövi, az egyik szomszédunk fia is az volt és ma lakatosinas.

— Mit ad nekik enni?

— Hát éppen ami van.

— Mi volt például ma az ebéd?

— Rántottleves es paprikáskrumpli.

—És mi lesz a vacsora?

— A maradék paprikáskrumpli.-— Miből öltözteti őket.

— Az egyik helyen, ahová mosni járok, van egy annyi idős fiúcska, mint a fiam. Az ö elnyűtt ruháit nekem adja a nagyságos aszs/ODy. A kislányomnak pedig az én vackaimból csinálok ruhát.

— Mikor vizsgálta meg utoljára orvos a gyerekeket?

26 -