Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1941-10-01 / 5. szám

most?-sirt szemükben a jövőtől való félelem. A férfiak maguk is» tanácstalanul nézték pusztító munkájukat. És most, hogy az izzó harag lecsillapodott, valami üresség maradt mögötte. De aztán megnyugodtak. Jól tettük, mondták, nálunk az igaz­ság, aki a földünket bántja, aki minket bánt s a családunkat, az az ellenség. Megvertük az ellenséget Az arcokon a győző elégtétele csil­logott. Jaj annak, aki minket bánt De a félelem ismét elfogta őket. Itt nem maradhatnak, el kell menekülni a hegyekbe, ahol nem tud­ják utólérni őket. Búcsút vesznek a zokogó asszonyoktól, gyerme­keiktől és elindulnak. Az asszonyok elkísérik őket. Otf állnak a hegy lábánál az asszonyok, kezükben tartva meg­ijedt gyermekeik reszkető ujjait Meggörnyedt, fáradt s kiszívott • alakok. Még sírnak, zokognak, könnyeznek, fáj nekik a válás. Érzik, tudják, hogy egyedül maradtak Most már nekik kell folytatni a munkát és nekik kell vágni, szaggatni a kemény nehéz földet. Nekik kell reggeltől késő estig izzadva, elcsigázva hajszolni a mindent felörlö munkát. Egyedül. Nehéz de meg kell csinálni. Hiszen az ö emberei­kért csinálják, mert azok vannak veszélyben. Szemükben már felszá­rad a könny. Meggörnyedt alakjaik kiegyenesednek és arcuk vonásai, nyugodttá, büszkévé válnak. Nézik a lassan eltűnő csoportot, az övéiket. Integetnek, kiabálnak, most már biztatóan: «Menjetek nyugadtan, isten veletek, ne féljetek, mert mi veletek vagyunk. Se­gíteni fogunk és ti visszajöttök. Addig mi dolgozunk, megműveljük a földet, felszántjuk, újra bevetjük, hogy teremjen. Mire visszatér­tek, nekünk fog teremni. Menjetek, isten veletek.»' Kritzler Sándor. B©lS^Ia a ¥SIágp©lStilkábaini Bolíviával a világsajtó nem szokott gyakran foglalkozni; a nemrégen leleplezett náci-puccs azonban egy időre e feló az ország feló fordította legalábbis az amerikai kontinens figyelmét, Argentínában és Chilében is nagyarányú náci-mozgalmakat lepleztek ugyan le, mégis sokan kérdezhették meg magukban, milyen különösebb érdeke fűződhetett a németeknek épen Bolíviához? A válasz erre a nem jogosulatlanul feltett kérdésre az, hogy Bolivia ásványi kincseinél és a dólamerikai kontinensen elfoglalt központi fekvésénél fogva (csaknem minden dólamerikai állammal határos) a második világháború folyamán fontos stratégiai szerephez jutott. Bolívia ónja és wolframja: Bolivia a háború kitörése óta igen.- 18 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom