Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1941-10-01 / 5. szám

keztében a legnagyobb szegénység uralkodott é.s a lakosság 99%-a analfabéta volt. Semmit nem tudtak a civilizáció fejlődéséről és még kevesebbet azokról a szociális megmozdulásokról, amelyek már akkor kezdték megremegtetni a talajt az arisztokraták és az Isten Kegyelméből uralkodó tyrannusok alatt.

De itt is, mindenkor és mindenütt a világtörténelem folyamán bebizonyosodott az, hogy az igazságot nem lehet eltemetni, a fejlődést nem lehet megakadályozni még a legeröszakosabb eszközökkel sem; az igazságnak, a szociális fejlődésnek láthatatlan szárnyai vannak, melyek segítségével eljut még a világ legelhagyatottabb zugocskáiba is és igy történt meg az a csoda, hogy azon az egy két chilei ifjún keresztül, akiknek sikerült hosszabb-rövidebb ideig Európában tartózkodni és egy kis európai kultúrát elsajátítani, végre a chilei nép is tudomást szerzett arról, hogy más világ jár már nemcsak Európában, hanem az egész széles világon.

Járt a hír szájról-szájra a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség szent eszméiről; a meghitt családi összejöveteleken, az utcán, a piacon, a műhelyekben, az üzletekben titokzatos suttogások, sokatmondó kézszoritások utján kezdődött meg az elnyomatás elleni küzdelem.

1776. Eszakamerika felszabadítása; 1789 a francia forradalom kitörése; i806-7. Buenos Aires ostroma és az argentin nép hősies ellenállása adta meg a végső nyomást a nyílt és szervezett megmozdulásra Cbilében. De a királyi hatalom sem maradt tétlem, jól tudták, mi van készülőben és 1810 május hó 25.-én, vagyis ugyanazon a napon, mikor Buenos Airesben kitört a forradalom, a kormányzó parancsára katonaság szállta meg Jose Antonio Rojas közbecsüiésben álló polgár házát és a házigazdát két ottlevö barátjával együtt elfogták és vasraverve Valparaisoba szállították.

Óriási felháborodást keltett Santiago lakossága körében a polgári jogoknak ez a megsértése és követelték a kormányzó azonnali eltávolítását, ami a Real Audiencia közbenjárására meg is történt és a helyét, mint legidősebb tiszt Mateo de Toro Zambrano foglalta el ideiglenesen.

De ez már nagyon keveset segített a dolgok fejlődésén; a hazafiak napról-napra több tért hódítottak és az ifjúság lóháton járta be a vidéket, a chacrákat, fundokat és, igyekezett híveket és ami a legfontosabb, harcosokat szerezni.

A végső lökést azonban mégis az adta meg, hogy a király Napóleon foglya lett és a gyarmatokon, tehát Chilében is, az a vélemény alakult ki, hogy amig a király fogoly, tehát nincs hivatalos fórum, a népnek magának kell kormányzóbizottságot választani.

Az ideiglenes kormányzó nem volt képes tovább ellenállni a hazafiak követelésének és 1810 szép. 18.-án reggel 9 órára összehívta a Városi Tanács nyílt, közgyűlését. Ezen a közgyűlésen a lemonodott kormányzó helyébe héttagú kormányzó bizottságot választottak, melynek elnöke Zambrano lett. Délután három órakor végződött ez a közgyűlés. Utána a Bizottság a polgárok kíséretében kivonult- 2 -