Útitárs, 1994 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1994 / 3. szám

ÚT/TfífíS EGYHÁZBÓL KI - SZEKTÁBA BE. • • A 20. jubileumi körzeti konferencián, 1993. októberében Ludwigsburgban elhangzott előadás (folytatás az előző számból: ...Gyakran éri ma a történelmi egyházakat a régimódiság vádja. Másokat viszont a mai vi­lággal túlságosan is azonosulni akaró egyház tart vissza. ...) Ehhez szorosan kapcsolódik a történelmi egyházakban gyakran a spiritualitás hiánya. Ez különösen áll a protestáns egyházakra. Sokszor hiány­zik belőlük a jóértelemben vett misztika, meditációs csend, amire a mai agyonhajszolt és agyontechnizált világ­ban szüksége lenne az embereknek (Taizé!). Nem ad az egyház közösségélményt. Vagy nagyságánál fogva, vagy szellemisége miatt. Pedig a mai tömegtársadalmakban nagyon sok ember vágyik erre. Magányosok és olyan közösségre vágynak, ami befogadná őket. Tud-e, és hogyan, az egyház ilyen befogadó közös­ség lenni? Sajnos a népegyház és gyülekezetei gyakran nem adják meg ezt az élményt. III. Mi okozza az u.n. szekták népszerűségét? Itt is csak vázlatosan lehet érintenünk egy előadásban a kérdést. Mégis néhány szempontot próbálok felsorolni. Tiszta lap! Az újdonság erejével hatnak. Ha valaki utánanéz a külön­böző divatos, új vallási áramlatoknak, rájön, hogy amit hirdetnek, nem merőben új, hanem nagyon is régi gyöke­rekre vezethető vissza. Pl. a gnosztikus tanítások gyökerei egészen az újtestamentomi gyülekezetekig nyúlnak vissza. Legfeljebb új, modern, tetszetős köntösben jelentkeznek a kor igényeinek megfelelően. Az új hangsúlyozása azért is fontos, mert így kiküszöbölhetőnek tűnik, ami az ilyen kö­zösség múltját terhelné. Ez sok esetben olyan embereket fog meg különösen, akik múltjuk valamilyen terhelő emlé­kétől szeretnének szabadulni. A hitbeli tudatlanság is melegágya a szektákhoz való csapódásnak. A legtöbb embernek hiányos a hitismerete, nem vitaképes partner a vitában. Megtéveszti a másik fél vitakészsége, bibliaisme­rete. Különösen is áll ez a fiatalságra és a középgenerá­cióra. Amit mondanak, szépnek, humánusnak, keresztény­nek hangzik. Érdekes módon vigyáznak arra, hogy ne mindent áruljanak el tanításuk szélsőségeiből (pókháló?). Pl. Krisna-hívők, mormonok, stb. Sikerorientáltság. Szinte mindegyik most hódító szekta a siker reményével csábítja az embereket. Önjobbítás, önmegváltás különböző módszereit ajánlják. Gondoljunk a transzcendentális me­ditáció ajánlotta agykontrollra, vagy a különböző jóga­gyakorlatokra, stb. Mind azt hirdeti: az ember meg tud szabadulni a rossztól a saját erejéből. Hit gyülekezete: szuggerálja, mire gondoljon, s az sikerülni fog (amerikai módszer!). Emberközelség. Kínálják a kisközösségek emberközel melegségét. Ez a létszámuknál fogva is megvalósítható. Valóban sok elesett embernek adnak támaszt. Előfordulhat azonban, hogy a közösség ki van szolgáltatva egy erős akaratú vezető e­­gyéniségnek, aki akár diktátorrá is kinőheti magát, vagy legalábbis rákényszeríti akaratát a többire (amerikai szekta-öngyilkosság). A családtól elszakítás is ezt szol­gálja: ne érvényesüljön más befolyás. Kizárólagosság. Legtöbb esetben kizárólagos igazság birtokosainak gon­dolják magukat. Azon az egy úton lehet megjavulni, bol­dognak lenni, eredményesen élni, sőt az üdvösségbe be­jutni, amit ők hirdetnek. Pl. csak a Jehova tanúi üdvö­­zülnek?! A kizárólagosság persze együtt jár a mások el­ítélésével, elzárkózással. Sokszor zárt közösséget alkotnak, akárki nem mehet be az összejöveteleikre. Félelem. A mai emberben élő sokféle félelem táptalaja a szektá­soknak. Ma félünk a jövőtől, a túlnépesedéstől, háborúk­tól. Valóban, talán soha nem volt ilyen világot átfogó félelem az emberekben, mint ma. Hogyan lehet ezt felol­dani, vagy kijátszani? Horoszkóp-készítők és jósok kínál­ják a hiszékeny embereknek a jövőbelátás titkát, vagy e­­gyes szekták a világvég közeli bekövetkeztével riogatnak. Lélekvándorlás. Egyes vallásos mozgalmakban újraéled a szintén régi ke­letű újraszületés gondolata, ami az emberi élet egy­­szeriségének súlyát és felelősségét próbálja levenni a mo­dern emberről. A New Age követői bizonyítják, hogy ez eredetileg hozzátartozott Jézus tanításához, csak a tanítvá­nyok hamisították meg Jézus mondanivalóját. Nem is gon­doljuk, hogy ezen az irányzaton kívül is, mennyire szimpa­tikus és elfogadott ez a gondolat. IV. Amit elmondtam, néhány vázlatos vonás. Okok, indo­kok keresése próbált lenni. De mit tegyünk ebben a val­lási, vagy vallásosnak tűnő kavalkádban? a) "Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk" (Zsid 2,1). Eredeti­leg a hajózásból vett kifejezés. Figyelni kellett a parti fényekre, jelzésekre, hogy a víz sodrásában el ne térjenek a helyes iránytól. De a sodródás azt is kifejezi: belekerül­hetek olyan helyzetbe, amikor már nem magam irányítok, hanem sodródom. Mi ment meg? A figyelés, az állandó irányításra-nézés. Ha Jézusra, a hallottakra figyelünk. So­ha talán nem volt erre nagyobb szükség az eligazodáshoz. b) Hosszútűrő, irgalmas szeretet mások elhordozására. Nem a magasabbrendűség gőgjével, a saját igazság lehen­gerlő biztosságával, hanem azzal a szeretettel, amivel Jé­zus fordult az emberekhez. Számolva azzal, hogy a men­tés mindig magában hordozza a veszélyt önmagunkra néz­ve is. Egy őrizhet meg: Jézus. Sárkányné Horváth Erzsébet, Miskolc 41******************************************************** Az egyház hajója Krisztus monogram­mal egy római ka­takombából.

Next

/
Oldalképek
Tartalom