Útitárs, 1994 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 3. szám
ISSN 0500-795-X MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP xxxvm.évfolyam 1994. 3. szám Túrócxy Zoltán: A lélek gyümölcse (Lk 12, 31-37) Tavasszal a fákon nagy levélváltás történik. A száraz leveleket, amiket nem sodort le az őszi nagy lombhullás, amikkel hiába birkózott a téli szél, amik még tavaszfelé is ott éktelenkedtek az éledni kezdő fán, letolja az új levél. Lehull a zörgő, száraz, halott levél, s kihajt az üde zöld új levél. így van az emer életében is, mikor beköszönt a Lélek nagy tavasza. A- mikkel hiába birkóztunk addig, amikkel szemben erőtlennek bizonyult minden nagyhangú akarati erőfeszítésünk, szépen, csendben, hangtalanul letolja az új élet, a Szent Lélek által fakasztott új élet. Ez a Szentlélek gyümölcse. ************************************* Vékey Tamás: Ne várass magadra Hogy Isten legyen minden mindenekben jöjj el, jöjj el, ne várass magadra ékes tiszta udvar, jöjj el mielőbb napfényes világból, az Ég akaratából jöjj jöjj és tisztíts, hogy hajnal hasadjon, hogy a szív érezzen s az elme lásson, jöjj el, jöjj el, jöjj el viruló virágok élén liliom szála, Isten világa, orcáról orcára jöjj el Szent-tűz: tisztító láng, jöjj el, jöjj el. Ezt a nagy változást tárja elénk a mai ige is. Ebben a nagy változásban: * 1. Nincs többé aggodalom, de van Isten Országáruik keresése. Az aggodalom rettentő hatalom. Nincs hatalma fölötte sem az emberi értelemnek, sem az emberi akaratnak. Belátja az ember, hogy értelmetlen balgatagság minden aggodalmaskodás: senkinek sem lett még több kenyere, melegebb ruhája, több tüzelője, nagyobb egészsége az aggodalmaskodás által. Az aggodalmaskodás nem termelő, liánéin fogyasztó erő. Mégis tovább aggodalmaskodik. Belátja az ember, hogy az aggodalmaskodás tönkre teszi az életét. Megrontja az örömeit. A ma fénylő napsugarát eltakarja a holnap sötét felhőivel. Nappalát hajszás robottá teszi, éjjel pedig vele hál, s ráül a mellére, mint valami lidérc. Szabadulni szeretne tőle. Elhatározza, hogy nem fog többé aggodalmaskodni, mégis tovább aggodalmaskodik. Belátja az ember, hogy az aggodalmaskodás bűn. Bizalmatlanság azzal a gondviselő Istennel szemben, aki eddig is mindig Atyánknak mutatta magát, s aki nem szolgáltatott okot arra, hogy bizalmatlanok legyünk vele szemben. Talán még azt is belátja, hogy éppen ezért minden aggodalmaskodás istensértés. Küzd is ellene, de az aggodalmaskodás erősebb, mint az ellene küzdő ember. Mikor valakiben elkövetkezik a Lélek tavasza, mikor elkezd benne dolgozni a Szentlélek, egyszerre megtörik az aggodalmaskodás varázshatalma. A mai ige előtti részben is sokat beszél Jézus az aggodalmaskodásról, de a mai ige első versében már csak így szól: "Csak keressétek Isten országát és ezek mind megadatnak néktek." A Szentlélek eltolta az aggodalmaskodást a földiekért az első helyről, s előhívta a zugolyából az utolsó helyről az Isten országát. Ez lett most a fő, s az aggodalmaskodás a földiekért leszorult az utolsó helyre. Váltás történt. Eddig a boldogságot kereste, most az üdvösséget. Eddig az Isten ajándékai után sóvárgott, most az Isten maga kell neki. Persze nem jelenti ez, hogy tétlenül, tátott szájjal a sültgalamb repülését várja. Földi kötelességeiben ezután is ugyanolyan pontos, de nem ül már rajta az aggodalom sötét árnya. Földi dolgait rábízta arra, aki a kereszten és a bűnbocsánatban Atyjának bizonyította meg magát. Végbement-e már rajtad és benned ez a nagy váltás? Hányadik helyen áll nálad az Isten országa? Az első helyen, vagy az utolsón? * 2. Ahol a Szentlélek elkezd gyümölcsöt teremni, ott nincs többé félelem, de van élő reménység. A Szentlelket még nem nyert emberre nemcsak az aggodalmaskodás jellemző, hanem a félelem is. Az aggodalmaskodás is tulajdonképpen a félelem egyik formája. Az aggodalmaskodás félelem a jövőtől. Maga a pünkösdi történet is igazolja ezt. A pünkösd előtti tanítványcsapat telve van félelemmel, pünkösdkor a leggyávábból, Péterből lesz a legbátrabb kiállású bizonyságtevő. A Szentlélek nélküli embernek ez a félelme kisebbrendűségi érzésből fakad. Kicsinynek érzi magát a körülötte levő világgal szemben. Kicsinynek az Isten előtt is. Fél a nagy, hatalmas, szent Istentől. Mivel fél az Istentől, azért fél mindenki és minden mástól is. Ez a félelem rabságban tartja. Ott is fél, ahol nincs ok félelemre. Ez ellen sincs az ember kezében orvosság. Ezen a félelmen is csak a Szentlélek segíthet. A Szentlélek által merjük kiáltani Isten felé: Abbá, azaz atyám! Ez nem jelenti azt, hogy a Szentleiket nyert ember nem érzi magát kicsinynek Isten előtt. Az ilyen ember érzi csak igazán nagynak Istent és igpkicsinynek önmagát, de ni"
