Útitárs, 1994 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 2. szám
unmnsSM Az elmúlt évtizedekben nálunk Magyarországon ezt a gondolkodást az is népszerűvé tette, hogy ilyen vallásossággal nem kellett kompromittálni magát az illetőnek, hiszen nem tartott kapcsolatot egyházzal, gyülekezettel. Maradt anonym, magányos keresztény, ha egyáltalán az maradt. Gyakran éri ma a történelmi egyházakat a régimódiság vádja. Korszerűtlenek és érthetetlenek az igehirdetések, a liturgia, nem szembesül az emberek és a mai élet problémáival. Nem találja meg a fiatalok felé a hangot. Elklerikalizálódott. Mindezekben a vádakban van sok igazság. Számtalan kérdést vet fel az egyházban szolgálók számára. Keressük-e azt a hullámhosszot, amin a mai ember elérhető? Lefordítjuk-e az ő nyelvére az ige üzenetét? Nem akarjuk-e előtte az egyház régi tekintélyét fitogtatni? Tudunk-e az egyes ember után menni, vagy a régi tömegek után áhítozunk? Véleményem szerint ez ma Magyarországon különösen is aktuális probléma. Vannak jóhiszemű és jóakaratú keresztények, akik ma ott akarják folytatni az egyházi életet, ahol a 30-as vagy 40-es évek végén abba maradt. És nem megy. Belmissziói egyesületeket szerveztek újra, evangelizációkat tartanak, eredménye nem az, mint az említett évtizedekben. Az emberek mások lettek. Régi módon nem lehet elérni őket. Másokat viszont a mai világgal túlságosan is azonosulni akaró egyház tart vissza. Amely nem prédikál már bűnökről és bűnbocsánatról, Jézus Krisztus haláláról és feltámadásáról, csak környezetvédelemről, humanitárius munkáról, tisztes polgári erkölcsre buzdít. A lényegét veszíti el, amit csak ő hirdethet, ő közvetíthet. S az emberek joggal mondják: ezért nem kell templomba mennem. Ezt másutt is hallhatom, polgári erkölcsöt is tanulhatok másutt. Mert akinek ez elég, máshol is megtalálja, de aki többre vágyik, talán éppen ezt keresi másutt. (folytatjuk) Sárkányné Horváth Erzsébet, Miskolc ********************************************************* Kolozsvár-Budapest Dr.Pósfay György (Genf) vendégelőadásokat tartott a Kolozsvári Egységes Egyetemi Fokú Teol. Intézetben, ahol ev. és ref. lelkészeket kepeznek ki. Témája: egyház- és ökuménetörténet. - Gémes István (Stuttgart) a Budapesti Ev.TeolAkadémián ujtestámentumi teológiát és írásmagyarázatot adott elő, valamint "Színlátás” c.könyvével kapcsolatos gyakorlati teológiát. 100 éve született Zsedényi Béla "Ha összedől is a világ, hívek maradunk önmagunkhoz, egymáshoz", ez a horáciuszi idézet, mely a Zsedényi Béla exhumálása utáni, 1990 december 22.-én az ország vezetőinek jelenlétében tartandó, végtisztességére hívó gyászjelentésen szerepel, rávilágít egész életére. Hű volt mindhalálig Istenéhez és hazájához, melyért mártírhalált is vállalt. Zsedényi Béla ősi evangélikus családból származik. Unokabátyja, Zsedényi Ede tiszakerületi felügyelő, az 1859 évi pátens elleni tiltakozásával tette nevét közismertté, ami miatt börtönbüntetésre ítélik. Zsedényi Béla 1894 április 5-én, Aknasugatagon született. Az első világháborúban vitézségéért hét ízben részesül kitüntetésben, közben meg is sebesül. A trianoni békekötés után, mint Komárom főjegyzőjét, a csehszlovák állameszme elleni izgatás vádja miatt letartóztatják, Prágába, majd Theresienstadtba internálják, végül kiutasítják. Tolcsván telepszik le. 1925-ben meghívják a miskolci jogakadémia közjogi és nemzetközi jogi tanszékére tanárnak. Mindvégig hű maradt a miskolci jogakadémia jogelődje: az eperjesi kollégium alapítójának hármas célkitűzéséhez, mely szerint a kollégium a Mindenható Isten tiszteletének a temploma, a tudomány univerzitása és a hazaszeretet bevehetetlen fellegvára. Igen termékeny irodalmi munkásságot fejt ki, 1944 után pedig egy helyi lap szerkesztője. Langlet Valdemárral, a Svéd Vöröskereszt megbízottjával áll kapcsolatban és számos üldözöttet ment meg. Az ideiglenes nemzetgyűlés elnökévé 1944 december 21- én választják meg nem sokkal később az államfői tevékenységet is ellátja. (Az egyre növekvő kommunista nyomás elleni tiltakozásul, már 1946-ban lemondott, szerk.megj.) Sokat fáradozik a jogakadémia megmentése érdekében, később pedig Túróczy Zoltán püspök pertörlése ügyében. 1950 májusában letartóztatják és koncepciós per során életfogytiglani fegyházra ítélik. Sok megpróbáltatás után 1955 február 8-án a Gyüjtőfogházban halt meg. Teljesen titokban a 301-es parcellában helyezik el és csak 1989 novemberében sikerült exhumálni és azonosítani. Bár 1963-ban már rehabilitálták, ezt csak 26 évvel később hozták nyilvánosságra. A Magyarország Evangélikus Egyház életében is jelentős szerepet töltött be, mint kerületi főjegyző, zsinati tag és más tisztségek betöltője. Lux in tenebris lucet! Fénylő példája, mint utat mutató szövétnek világoljon előttünk! dr. Boleratzky Lóránd OLVASTUK . . . [...] "A felsőoktatásbem részesülők számarányát tekintve Európában az utolsók között kullogunk. Úgy tűnik, hogy nem azért érvényesül külföldön annyi tehetséges magyar, mert ontjuk a tehetségeket, hanem azért, mert nem tudjuk megtartani őket. A "brain-drain", vagyis az agyelszívás jelenti az országnak már évtizedek óta a legsúlyosabb veszteséget. Drága pénzen kiképzett szakembereink elhagyják a hazát, mert mi azt hisszük, hogy a szürkeállományba csak addig kell invesztálni, amíg az illető az egyetem padjait koptatja. [...] Bős- Nagymarosnál nagyságrendekkel többet veszít ez az ország, amikor kvalifikált, kiképzett szakemberei elhagyják, vagy képzettségüktől, kvalifikációjuktól távoleső pályára mennek. A lángost sütő, butikot nyitó, taxizó orvos, mérnök, tanár olyasfajta társadalmi pazarlást jelent, mintha mai Imperiált, a csodalovat eke elé fognánk és szántanánk vele. Ma nem az az ország él jobban, fejlődik gyorsabban, amelyik több acélt, vasat, szenet, olajat termel, hanem amelyik egy év alatt több információt tud összegyűjteni, feldolgozni és az élet minden területén hasznosítani. Értelmét vesztette a "nyersanyagkincsekben gazdag ország" kifejezés. Egyetlen kincse van ma bármely országnak: a szürkeállománya. Ha azt ki tudja aknázni, akkor fejlődik, prosperál. Ha nem, akkor lemarad a nagy versenyfutásban. Magyarország egyelőre a perifériára csúszik továbbra is, amin a rendszerváltás sem változtatott. A rendszerváltásnak együtt kellene járnia a gazdasági korszakváltással, csakhogy ennek kevés a jele. Marad a csodavárás, a növekedés-fétis, a vajákos ráolvasás, és a huszadrangú kérdéseken, az ideológián való rágódás." (Magyar Nemzet) Stuttgart, NSzK. Az Evangélikus Egyházszövetség szerint 1991 óta 25,7 millió német márkát érő segítséggel próbáltak a jugoszláviai háború áldozatain segíteni.
