Útitárs, 1993 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 6. szám
Scholz László: ur/mxsm ELŐSZÖR MAGYARORSZÁGON A Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközössége (KÉMELM) fennállása óta (1957) először tartotta évi rendes gyűlését Magyarországon. A találkozónak Béthel, a piliscsabai Ev. Konferenciai Otthon adott helyet. Először fogadta el meghívásunkat a hazai Evangélikus Egyház mindkét püspöke, valamint a velük együtt látogató Sólyom Jenő egyetemi tanár, a Déli Ev.Egyházkerület felügyelője. Velük hosszas beszélgetést folytattunk és tájékoztattak bennünket az otthoni egyházi helyzetről. Beszámolók hangzottak el a gyülekezetekben folyó munkáról. Valamennyiünk megfigyelése, hogy a politikai rendszerváltozás sok, ránk nézve mélyreható következménnyel is járt: sok a gyakran hazalátogató, amivel a helyi gyülekezetekhez való kötődés lazul, - bár igen kevés a végleg hazatelepülő visszavándorló. Másrészt, főleg Délnémetorszagban, több magyarországi "idénymunkás" találja meg kinti gyülekezeteinkhez a kapcsolatot. * Eddigi rádiómunkánkat már Magyarországról irányítják, - közös nagy munkánk azonban továbbra is az UTTTÁRS című lapunk, amelynek a teherhordozása igen egyenlőtlenül oszlik meg. Nagyságrendben Stuttgart, Svédország és Svájc tartják fenn tulajdonképpen a lapot, amiért hálás köszönetét mondunk. Helyi lapalapításokat üdvözöl és biztat Munkaközösségünk. Ám nem mulasztja el, hogy rámutasson a 40 év alatti szinte számtalan próbálkozásra, amely mind nagy reményekkel indult, de - kevés volt egy lap fennmaradásához. Ezzel szemben áll az immár lassan 38. évfolyamába lépő UTTTÁRS, amelynek igen nagy területi szórása van, s nem egy magyarországi gyűjtőhelyen a külföldön megjelenő magyar nyelvű periodikák egyik legjobbjának tartják. * Ugyancsak először vettek részt évi konferenciánkon lelkésztestvérek a Vajdaságból, Szlovákiából és Erdélyből. Megilletődötten, és mély együttérzéssel fogadtuk beszámolóikat, kutattunk együtt megoldások után, és mindenféleképpen kinyilvánítottuk együttérzésünket és segítőkészségünket. Az a reménységünk, hogy az így létrejött kapcsolataink a jövőben még csak erősödnek majd. * A találkozó egy teljes napját a nemzetiségek egymás mellett élésének és az ebből mégis adódó gondoknak szenteltük. Ezt a kérdéskört Käfer István, a budapesti Eötvös Lóránt Egyetem és a Pázmány Péter Rk.Egyetem szlavisztikusa nyitotta meg "Szlovákság magyarság kereszténység" című előadásával. A nagy átélésről és együttérzésről tanúskodó előadásban főleg hibáinkról hallottunk, amelyeket mi - szlovákok és magyarok - egymással szemben elkövetünk. Mi nem vesszük komolyan a szlovákok törekvését a nemzeti, faji elismertetésért, a szlovákok pedig azt hiszik, "tudathasadásosan" (Stievcik), hogy szlovákságukat kizárólag a magyarokkal szemben kell megvédeniük. Hogy Käfer urat elkísérte a budapesti Szlovák Követség kulturális tanácsosa, Karol Wlachovsky, és építően vett részt a beszélgetésben, azt örömmel üdvözöltük. A hibákért nem utolsósorban az egyházak a felelősek, - állapította meg az előadó, mintahogy sokat a megoldásért ugyancsak éppen ők tehetnek. S ki lenne erre jobban "predesztinálva", mint éppen a Magyarországi Evangélikus Egyház, amely a reformáció korai kezdetei óta mindig is otthona volt a magyar, a német, a szlovák hátterű híveknek. * "Három nemzetiségű egyházunk - mindenki otthona?" - címen erre a kérdéskörre irányította figyelmünket Fabiny Tibor, a budapesti Ev.Teológia történésztanára. Az előadás hangsúlyozta, hogy már maga a magyarság otthona, a Káipátmedence is hozzávetőleg 30 féle népnek adott hazát az idők folyamán, ugyanakkor azt is, hogy a magyarság türelmes volt a más nemzetiségű beván-Karácsony közeledtén "Fordulj arccal a Nap felé, úgy az árnyak mögéd hullanak" A mondás Afrikából származik hol nálunknál bővebben süt a Nap, a hüs árnyék is kívánatosabb. Közeleg Karácsony. Legsötétebb napjait tapossuk mi ilyenkor az esztendőnek, a nappalok rövidek és szürkék, hacsak a hó nem szitál, mit lesve várnak a gyermekeink Én most Krisztusra gondolok, születésnapjára, mit bizony jó későn tűztek ki keresztyén őseink helyébe Sol invictus pogány ünnepének, hisz régtől tudták, ki az Igazi Világosság! Kín, bűn, éjsötét azóta is körülvesz minket sűrűn, fekete füstként fojtogat szobánkban és a nagyvilágban. En most mégis a sugárzó Jászolt ámulom, a Kisded nap-szemébe nézek arccal a megnyílt égre, ahol ilyentájt csillaghímes ösvényeken angyalok sétálnak.. s lám: mögém hullanak az árnyak *********:t::t::t:******:':******:t::t:*:t:*******:':**:|::t:**** dorlókkal. Az előadást követő kerekasztalbeszélgetésben nemcsak az egyházi vezetők vettek részt, hanem két további fontos meghívott: a német nyelven is gondozott magyar gyülekezeteket Szimon János soproni lelkész képviselte, Cselovszky Ferenc pedig lelkésze az egyetlen csak szlováknyelvű evangélikus gyülekezetnek, Budapest-Rákóczi úton. A beszélgetésnél kiderült, hogy éppen a magyarországi németség és szlovákság volt - német és szlovák szemszögből nézve - a leginkább beolvadó néptörzs. Másrészt viszont nem maradt következmények nélkül a nemetek kényszerű kitelepítése, és a szlovákok "hazacsalogatási akciója" sem a második világháború után. Világossá vált, hogy a Magyarországi Ev.Egyháznak a nemzetiségek együttélése terén hihetetlen nagy előnyei vannak, s hogy sokkal tudatosabban kellene - a mai tragikusan zűrzavaros feszültségek és etnikai tisztogatások idején - a híd szerepét elvállalnia. * Csiha Kálmán református, és Mózes Árpád evangélikus kolozsvári, valamint Tőkés László nagyváradi református püspökök 1994-re Kolozsvárra hívták meg a külföldi magyar evangélikus és református munkaközösségeket, közös teológiai konferenciára. A KEMELM a meghívást örömmel fogadta el. A gyűlésen tisztújítás is volt: A Munkaközösség a következő három évre elnöknek Gémes Istvánt (D), ügyvezető-elnöknek Pátkai Róbertét (GB) és jegyzőnek Joób Olivért (CH) választotta meg. Munkájukra együtt kérjük Isten áldását.
