Útitárs, 1993 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 6. szám
űmÉBSSM "...a föld végső határáig" (6) FOGHÚZÁS VAGY EVANGÉLIUM? VALAMIKOR az ötvenes évek elején nagy figyelemmel hallgattam egy madagaszkári misszionárius beszámolóját egy ifjúsági összejövetelen Norvégia fővárosában, Oslóban. Ha jól emlékszem, ő volt az első eleven misszionárius, akivel személyesen találkoztam. Elmondta, hogy nem sokkal azután, hogy megérkezett Madagaszkár szigetére, panaszkodva jött hozzá egy bennszülött, hogy rettenetesen fáj a foga. A misszionárius, sok más hasznos felszerelés között, hozott magával egy foghúzó harapófogót is Norvégiából. Nem volt ő sem orvos, sem betegápoló, s legkevésbé fogorvos, de szükség törvényt bont. Nekiállt hát és kihúzta a férfi fogát. Nagy volt az öröme, mikor a páciens néhány napra rá örömtől sugárzó arccal jött hozzá: megszűnt tényleg a fogfájása. Igen ám, csakhogy ennek aztán hamarosan híre ment az egész környéken. Seregestül jöttek hozzá a fogfájásos madagaszkáriak. Az lett a vége, hogy missziói szolgálata első évében egyetlen pogányt sem térített meg, - ellenben kihúzott több mint 200 fogat. * SZERENCSÉRE nem minden misszionárius olyan vakmerő, mint a norvég atyafi, aki szakképzettség hiányában is mert fogat húzni. De bizony ma sem ritkaság, ha orvos-misszionáriusok igen egyszerű, sőt európai szemmel nézve felelőtlenül egyszerű körülmények között dolgoztak és dolgoznak. Ha viszont nem vállalnák a feladatot, akkor az egészségügy terén még kétségbeejtőbb lenne a helyzet sok harmadik világbeli országban. Mi idősebbek emlékszünk rá, milyen primitív körülmények között végezte munkáját a Nobel békedíjas orvos-misszionárius Schweitzer Albert még az 1950-es években is. Abból az időből ismerjük azt a statisztikát is, amely szerint akkoriban Európában 750 személyre jutott egy orvos, míg például Indonéziában - 75.000 személyre. Ez szerencsére ma már túlhaladott állapot. E téren is rohamos fejlődésen ment át az úgynevezett harmadik világ az utóbbi évtizedekben. De nem szabad ebből azt a következtetést vonnunk le, hogy akkor tehát nincs is már szükség missziói orvosokra. * DIVATBA jött, hogy a fejlődő országokban nyújtott segítség kizárólag anyagi jellegű legyen. Néhány évvel ezelőtt egy norvég misszió állami forrásokból egy traktort kapott kameruni mezőgazdasági szolgálatához, s az állami ajándékot többek között a következő hivatalos utasítás is követte: "Nem szabad evangelizáció céljára használni." Az ember tanakodhat, milyen elképzelései is lehettek a derék norvég minisztériumi tisztviselőknek az evangelizációról. A fogorvosi harapófogót sem evangelizáció céljára használta fel a madagaszkári misszionárius. De nem valószínű, hogy az ő harapófogója nélkül megszabadult volna a párszáz madagaszkári a fogfájástól. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy efféle feladatokra könnyebb olyan személyeket találni, akik keresztény hitbeli elkötelezettség alapján végeznek önfeláldozó szolgálatot éveken, vagy egész életen át, mint magas fizetéssel rövidlejáratú szolgálatot végző szakembereket toborozni. Missziói kórházakat rendszerint olyan területeken találunk, amelyek messze vannak mindennemű orvosi, vagy egészségügyi szolgáltatástól. Példa erre a tanzániai Haydom kórház, amelyet a Lutheránus Világszövetség kezdeményezésére építettek, miután Tanzánia akkori elnöke maga jelölte ki annak helyét: olyan vidéken, ahol két, egymással állandó viszályban álló, törzs területe érintkezett, s ahol se város, se vasút, se országút nem volt a közelben. Több mint 20 éve missziói orvosok és ápolók végzik itt a szolgálatot, évenkint 7000 fekvőbeteget kezelnek, és poliklinikájukon több mint 50.000 kezelést adnak. * SCHWEITZER ALBERT óta a missziók orvosi munkája is haladt ám a korral. A Haydom-i kórházból rendszeresen hatüléses repülőgép visz orvost, egészségügyi személyzetet - és evangélistát - olyan törzsekhez, amelyeket más közlekedési eszközzel nehezen, vagy egyes időszakokban egyáltalán nem lehetne elérni. A missziói repülőgéptársaság, egy Missionary Aviation Fellowship nevű amerikai kezdeményezés, készséggel bocsátja rendelkezésre 60 (hatvan) repülőgépének bármelyikét ilyen célokra. Csak a tanzániai Dodomában 10 repülőgépük állomásozik. A kérdés tehát nem az: foghúzás vagy evangélium, traktor vagy evangelizáció, kórház vagy miszszionárius, - hanem: mind a kettő. A missziói orvosi szolgálatnak már maga az is gyümölcse, hogy szeretetet tanúsít a rászoruló, sokszor elzárt, elfelejtett törzsek iránt. De a szóval való bizonyságtevés is terem gyümölcsöt, erre Isten Igéje maga ad ígéretet: az Ige "nem tér vissza üresen." Terray László Minden kedves olvasónknak, terjesztőnknek és munkatársunknak áldott karácsonyt és békés, boldog 1994-et kívánunk. ÚTITÁRS
