Útitárs, 1993 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 1. szám
3 Ajándék Kedves Testvéreim, Barátaim! Valószínűleg összefügg az öregséggel is, hogy egyre többször állok meg egyegy szónál és újra ízlelgetem, forgatom a nyelvemen és a szívemben. Egyikükmásikuk egyszerre új jelentést kap, kitágul, elmélyül, tartalmasabb lesz. - így vagyok most az AJÁNDÉK szóval is. Büszke ifjonc-koromban nem szerettem az ajándékot. Gimnazistaként azt is megalázónak tartottam, ha - igen ritkán - megjutalmaztak: ßlig pirulva mentem föl ilyenkor a dobogóra. Mert kemény nevelésben volt részem és nálunk a legszentebb kategóriába a megkeresett, a magunk erejéből megszerzett, a nehéz munkával elért tartozott. Falun nőttem fel, ahol ismeretlen volt a koldus. S ha mégis elvetődött oda egy-egy kéregető, mindig kapott valamit. De az én szememben már az alamizsna átnyujtása is a nem-szeretem feladatok közé tartozott. Később, nagyvárosiként is leginkább szemlesütve adtam a kéregetőnek és valahogy én voltam - helyette is? - zavarban. Közben rájöttem, hogy a nagyon gazdagok közé tartozom: munkabírásom és -szeretetem, szép családom és jó gyülekezeteim, egészségem és emberségem a vagyonom. Szellemi képességeimet (még) igénybevehetem, elképzeléseimet és terveimet megvalósíthatom, s már öt évvel túléltem apámat! Gazdag lehetek, mert Isten megajándékozottja vagyok. "Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna?" (IKor 4,7) Feltűnt, hogy az őskereszténységben az Isten ajándékán legtöbbször a Szentlelket értették (Csel 8,20; 11,17; 10,45), ahogy arról már János Jézusa is beszélt: "Ha ismernéd az Isten ajándékát... te kérted volna őt..." (Jn 4,10). - Ugyancsak meditálásra érdemes, hogy a görög dórea= ajándék szó tövéből származik a dórean= ingyen melléknév is. Ezzel fejezi ki Lukács, hogy azt a bizonyos isteni ajándékot ellenszolgáltatás nélkül, azaz ingyen kaphatja a reá vágyakozó (Csel 21,6; 22,17). Határtalanul gazdag vagyok tehát, mert Istennek ezt a legnagyobb ÜT/TfíRS ajándékát kaptam meg amikor a szarvasi újtemplomban keresztvíz alá tartottak. Méghozzá ingyen, kegyelemből, - teszi hozzá sietve Ef 2,8. - 2Péter 1,3 pedig már a megajándékozottságára rádöbbent hívő hitvallását visszhangozza: "...igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket...", s a szerző az ige mediális alakjával ténylegesen az isteni ajándékozást fejezi ki. Nem kerestük meg nem szereztük meg nem dolgoztunk meg érte. Ingyen kaptuk, kegyelemből. Ugyancsak napról-napra érzem nagyobbnak a szolgálati megbízatásom ajándékát. Én, aki soha erre a "pályára" lépni nem akartam, nagy örömmel és hálával fedezem fel az ajándékvoltát. Boldog vagyok, hogy az Isten evangéliuma szolgája lehetek - Isten kegyelme ajándékából (Ef 3,7), a Krisztustól osztott ajándék mértéke szerint (Ef 4,7). És csak szánom-bánom itt-ott fellépő hiábavalósági érzésemet (vigyázat: a dóreannak "ok nélkül”, "hiába" jelentése is van!), mintha bizony Isten ígéretei érvénye valaha is megszűnt volna. Gazdag vagyok, mert "a kegyelemnek és az igazság ajándékának bőségében részesültem" (Róm 5,17). Ennek az állandó ajándéksorozatnak Isten testetöltése csak a csúcsát jelenti számomra. "Vele együtt mindent odaadott" az Isten minékünk. Ebben való részesedésre hívlak meg kedves Valamennyiőtöket, szeretteitekkel együtt, ezen a karácsonyi ünnepen is. Hadd érezzen meg ünnepi szolgálatainkon keresztül - a kötelességteljesítés kényszerén túl - valamit ebből a megajándékozottságunkból a gyülekezet, s érezze meg a hívást is a részvételre! Hiszen nemcsak gyülekezeteink, de világunk tanácstalanjai, éhezői, az emberi gonoszság áldozatai is azt kérdezik meg tőlünk, hogy nekik mi hasznuk lehet ebből a gazdagságunkból. Isten áldjon és őrizzen Benneteket és tegye áldássá ünneplésleket! Testvéretek Krisztusban. A Külföldön Elő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközössége elnökének karácsonyi levele Albrecht Goes: írás a kézen így szól a Mása-nincsen, a Soha-nem-muló, a Megnevezhetetlen s mégis Nyilvánvaló: Kezem neveddel jelzett, kezedben lásd nyomát; szeretlek úgy, ahogy csak apád s anyád. Egy vén emberhez szóltam az ősi múltban itt: Eredj el innét s hagyd el barátaid. És ő, szavamat hallva, nem kérdi: mért? hová? Körül se néz, elindul s megy, egyre megy tovább. Lehet, hogy még nem érted, az írás mit mutat, elég, ha járod mint ő homályban is utad. Ha sokszor fáj az élet, az éj s nap egy sírás, javadra lesz, csak bízzál, e kézírás. S mint egykor az a vándor hazára s házra lel, úgy légyen néked is majd, ahogy hiszel. Olvassad hát és értsd meg, mit írva rejt kezem: Én rólad soha meg nem feledkezem. ford.: Fiikő Dezső + + + AZ USA-BELI WORDWATCH INSTITUT óv a jövőbeli nemzetközi konfliktusoktól, amelyek a vízhiány következtében keletkeznek majd. Már most 'Vízben szegény"-nek kell 232 millió lakost számláló 25 nemzetet tekinteni. + + +
